Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1222 ERDŐD Y GÁBOR A sikerek okai után kutatva és annak lehetséges következményeit mérlegelve május 2-án immár a lap első oldalán található „Revue de la semaine" 142 szerkesztője azt állapítja meg, miszerint Ausztria sok hibát követett el a háborúban, s azokat ügyesen kihasználva folytatják a magyarok offenzívájukat. Majd a fordulat várható nemzetközi kisugárzását vizsgálva azt feltételezi, hogy a legújabb fejlemények előnyösen befolyásolhatják az olasz kérdés alakulását, és arra is felfigyel, hogy a porosz királynak a jövőben kevesebb oka lesz arra, hogy féljen a Habsburg „császári koronától". Poznani levelezője tájékoztatóját143 ismertetve pedig tagadhatatlannak nevezi, hogy a magyarok győzelmei a lengyelek körében nagy agitációt váltanak ki a Nagy-Hercegségben (Posen) éppúgy, mint a Királyságban (Varsó), és immár nagyon közelinek tűnik egy nemzeti felkelés kitörése.144 Bár az események alakulásával messzemenően nem értett egyet a Journal de Bruxelles, április 30-án mégis kénytelen megállapítani, hogy Magyarország háborúja Ausztria számára egyre kellemetlenebb fordulatot vesz. A honvédek mindenfelé győzedelmeskednek, a birodalmi egység teljes felbomlásban van, s amenynyiben nem érkezik gyors segítség, minden nehézség nélkül bevonulhatnak fővárosukba.145 Híreit a brüsszeli katolikus orgánum a magyarok irányában megnyilvánuló legkisebb rokonszenv nélkül, de legalább az objektivitás követelményeinek megfelelően közli. Tény ugyanakkor, hogy a szerkesztők pártállásától függetlenül Magyarország ismét a hírlap olvasóit kiszolgáló tájékoztatás középpontjába került. Csalódásaira magyarázatot és némi gyógyírt keresve egy május 4-én megjelenő írás szerzője a gonoszok összeesküvését leleplezők jóleső érzésétől kísérve jelenti be, hogy megfejtette a titkot: a magyar honvédseregben jelentős számban szolgálnak lengyelek, akiknek részvétele önmaga és elvbarátai számára egyértelműen megmagyarázza a szabadságharc váratlan sikereit. Következtetéseit társaival és közönségével megosztva nem is késik leszögezni, hogy a Duna és a Tisza partjain lejátszódó összecsapások távolról sem nemzeti, hanem mindenekelőtt forradalmi háború jellegét öltik, azzal tisztelve meg a magyarokat, hogy ezúttal legalább a feltételezett nemzetközi összeesküvés fontos tényezőjének tünteti fel őket.14 6 Ellenkező előjellel közelítve az Ausztria szempontjából egyre kritikusabban alakuló jelenséghez a L'Importial május 1-i számában megjelent elemzés arra a következtetésre jut, miszerint a Habsburgoknak mindössze egyetlen esélyük maradt a kiút megtalálásához, ez pedig nem más, mint a megbékélés hangja. A kibontakozást vázoló, nem kevés naivitást tartalmazó forgatókönyve szerint a magyarok — akiket egyébként a dinasztia sosem tudott legyőzni — önként ajánlanák fel magukat uralkodójuknak, mégpedig egy olyan „dicsőséges megegyezés" keretében, amely egyben biztosítja függetlenségüket is.14 7 A későbbiekben14 8 arra emlékeztet, hogy amióta az Oroszország és Ausztria közötti szövetségkötés ténye, 142 JF1 1849. máj. 2. 122. sz. 1. 143 „Nouvelles de la guerre de Hongrie" JF1 1849. máj. 1. 121. sz. 3. 144 „Revue de la semaine" JF1 1849. máj. 8. 128. sz. 1. 145 „Revue politique" JB 1849. ápr. 30. 118. sz. 1. 146 „Revue politique" JB 1849. máj. 4. 122. sz. 1. 147 „Bruges" LI 1849. máj. 1. 101. sz. 1. 148 „Bruges" LI 1849. máj. 8. 108. sz. 1.
