Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179

BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1207 télyes liberális újságok megnyilatkozásait, amelyek a Németországot polgárháborúba taszító kamarilla megtévesztő álláspontját ismétlik és terjesztik azzal a parlamenttel szemben, amely immár a legalitás egyedüli intézményeként működik a „szerencsétlen" osztrák monarchiában. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a diéta el kívánja kerülni a polgárháborút, és éppen ennek érdekében kezdeményezte az uralkodónál a birodalom valamennyi nemzetét reprezentáló „népek kongresszusáénak összehívását. A javaslatot azonban a kamarilla elvetette, holott szerző határozott véleménye szerint csakis annak gyakorlatba történő átültetése menthetné meg a birodalmat. A folytatásban szerző beszámol a császári csapatok folyamatos Bécs elleni, az országgyűlés és a szabadság megdöntésére irányuló felvonulásáról. A fővárossal szemben megfogalmazott vádakat elutasítva fontosnak tartja leszögezni, hogy az antik városban nem egyszerűen csak a vörös republikánusok gyülekeznek tömegesen, hanem legalább akkora elszántsággal a „patrióta és önfeláldozó" polgárság, illetve a középosztály tagjai is, valamint mindazok, akik nem akarják magukat alávetni a „kard igájának". Jelen van továbbá a diéta kétszáz tagja, akiket cikkíró szerint végkép nem lehet demagógiával vádolni, s akik arra várnak „kuruliszi székükön", hogy egy horvát hadvezér letaszítsa majd őket. Es a védelmi előkészületek kapcsán felhívja a figyelmet 40ezer magyar állítólagos aktív részvételére is, akik azért érkeztek a birodalmi központba, hogy részt vegyenek abban a „borzalmas testvérgyilkos csatában", amelyet szerinte V „Ferdinánd ostobasága és udvaroncai bűnös intrikája" provokált ki. Esetleg Frankfurt közvetíthetne, veti fel, de egyértelműen úgy ítéli meg, hogy habozó és sikertelen politikájával a német nemzetgyűlés elveszítette hatását az események érdemi befolyásolására. Bécs és Magyarország jövője szempontjából egyaránt meghatározónak tekinti az itáliai erőviszonyok alakulását, és sajnálattal állapítja meg, hogy Anglia és Franciaország folyamatosan lemond a közvetítésről, magára hagyva Károly Albertet és Lombardiát. Bizonyosnak véli, hogy Franciaország nem fog interveniálni, de hogyan fog arra reagálni, ha Oroszország megjelenik majd a Dunánál azzal a céllal, hogy az abszolutizmus rendszerét egészen Párizsig nyomulva helyreállítsa. Akkor talán megpróbál fellépni ellene, de máikéső lesz — jelzi aggodalmait. A nyugat-flandriai katolikus hírlap október 28-án megjelent száma „Bruges" főrovatának93

szerkesztője szerint a legújabb bécsi események megerősítették és igazolták azok véleményét, akik Jellacicban a magyarok és a német demokratákat reprezentáló birodalmi parlament ellen erőszakkal fellépő reakció és a császári udvari kamara eszközét ismerték fel már korábban is. Rámutat, hogy lázadását a bán azzal indokolta, miszerint a horvátok nem kaptak annyi jogot az alkotmányban, mint a magyarok. A nyugat-európai közvéleményben dinamikusan terjedő magyarellenes propaganda hatása alatt szerző készséggel elismeri, hogy a múltban a magyarok valóban visszaéltek a hódító jogaival, hangsúlyozza azonban, hogy a szlávok „durva elnyomását" az új alkotmány megszüntette, és annak további jelenlétét semmi nem bizonyítja. Egyébiránt különben miért ismerte el az uralkodó a magyarok jogát az alkotmányra? Miért adta meg nekik a szabad nem-93

„Bruges" LI 1848. okt. 28. 255. sz. 1.