Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1199 közi analógia erőltetett alkalmazásával) egyoldalúan a magyar parlament „hegypárti frakcióját" teszi felelőssé, amely az alaptalanul neki tulajdonított „szájhősködésével" szerinte kínos megaláztatásnak szolgáltatta ki Magyarországot.6 9 A magyarok utolsó bécsi kompromisszum- és békekereső próbálkozásának tanulságait egy szeptember 26-án megjelent cikk összegzi.7 0 Az írás részletesen beszámol arról, hogy az osztrák diéta elutasította a magyar küldöttség fogadását, mivel azonban a végső szakítás felelősségét sem merte magára vállalni felajánlotta, hogy a deputáció a hivatal közvetítésével lépjen összeköttetesbe a birodalmi gyűléssel. Elmondja, hogy a szlávok mindeközben heves kirohanásokat intéztek a testvéreik elnyomójának nevezett magyarok ellen, a németek és a lengyelek — akik bár szerinte nem sokkal szeretik jobban a magyarokat — viszont nagy mérséklettel viselkedtek irányukban, és tartózkodtak a nemzeti önérzetüket sértő megjegyzésektől. A rendkívül ellentmondásos válsághelyzet meghatározó mozzanatának a monarchiát alkotó különböző fajok közötti mély ellenszenv létezését tekinti, amely — bármely irányban is alakulnának az események — még sokáig fognak szerinte érvényesülni, súlyosan hátráltatva a politikai konszolidáció megindulását. A magyarok egyetlen támogatóját a bécsi radikális pártban jelöli meg, amely — mint hangsúlyozza — eszközként kívánja felhasználni a magyarokat, saját érdekeit szolgáló agitációjában. Ezt a hátsó szándékot fedezi fel a magyar küldöttség tisztéletére szervezett tüntetésben is, amellyel a helyi lakosságot a haza árulójaként megbélyegzett kormány megbuktatására törekedtek mozgósítani. Végül — mint az ismeretes — a deputáció elhagyta a fővárost s a cikkíró joggal kíváncsi arra, hogy mi fog ezután Pesten történni? Számára nem kétséges, amenynyiben csak a magyarokon múlik, bizonyosan nem fognak habozni „Ausztria maradványaitól" elszakadni. Emlékeztet azonban arra, hogy bár ők a leghangosabbak, de nem a legszámosabbak, s a lakosság jelentős részének Horvátország bánjával szembeni magatartása távolról sem azt bizonyítja szemében, mintha abszolút urai lennének országuknak. A Journal de Bruxelles szellemiségének meghatározói messzemenően tisztában voltak azzal, hogy a Habsburg birodalom jövőjét alapvetően meghatározza az itáliai események fejlődésének iránya. Augusztus 14-én a brüsszeli katolikus lap 1848 tavaszáig visszanyúló áttekintést ad az aktuális itáliai helyzet kialakulásáról.7 1 A kora tavaszi első reakciókat nagyon patriótának találja, amelyek egységesen a függetlenség megteremtésére irányultak. Milánó felszabadítását követően azonban kedvezőtlen fordulat történt szerinte: a karbonárik felborították az egyensúlyt, gyűlölködést szítottak, viszályt keltettek és előítéleteket terjesztettek, illúziókat ébresztettek, lehetetlenségekre és igazságtalanságokra törekedtek. Emlékeztet arra, hogy bár a Szentatya „nagyszem" kezdeményezést fogalmazott meg, és személye joggal a szabadság újjászületése reményével és esélyével kapcsolódott össze, mégis az ultrák támadásainak célpontjává vált. „Szabadokká akartak válni, de nem tudtak igazságosak lenni" - állapítja meg rosszallóan. Bizalmukat egyoldalúan a francia köztársaság-69 „Revue politique" JB 1848. szept. 18. 257. sz. 1. 70 „Revue politique" JB 1848. szept. 26. 265. sz. 1. 71 „Revue politique" JB 1848. aug. 14. 221. sz. 1.
