Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János 1169
1178 FRANK TIBOR magatartásáért felettesei gyakran egészen a megalázásig elmenően megdorgálták,7 4 szolgálatait egészen az 1848-as forradalomig igénybe vették és megfizették. Iratainak tanúsága szerint végrehajtási utasítások alapján dolgozott, mondhatnánk: „parancsra tette", amit a könyvvizsgálat és könyvbírálat terén tennie kellett. A Metternich-korszak néhány cenzora valójában a Habsburg „gondolatrendőrség" gépezetének alacsony fizetésű, engedelmes és gyakran megalázott hivatalnoka volt. Végül egy megjegyzés, amely óvatos és merész is egyben. Reseta János esete az 1848-as forradalom előtt sokakban felidézheti a magyarországi helyzetet az 1989-90-ben lejátszódott politikai változások előtt. Számos párhuzamot vonhatunk a két korszak között. Utalhatunk mindjárt a cenzoroknak előirt, három kategóriás rostálási rendszer hasonlatosságára az 1840-es és 1970/80-as évek között. A Könyvbíráló Főhivatal hármas felosztása „kétes, tilalmas, illetve megengedett" könyvekre érdekes párhuzamot kínál a Kádár-korszak kultúrpolitikájának „három T" (tiltott, tűrt és támogatott) kategóriájával és példa a térség autokrata uralmi struktúráinak hosszú, politikai rendszereken átívelő hagyományaira. De hasonlatosság van a félszívűség között is, amellyel mindkét politikai rendszer kirendelt hivatalnokai: cenzorok, besúgók, rendőrök kormányukat szolgálták. Reseta, ez a liberális cenzor csak afféle tessék-lássék módra szolgálta a konzervatív kormányzatot, amely viszont folyton csalódni kényszerült hivatalnoka működésében. Resetának a helytartótanácsi iratok között őrzött hivatalos iratai, főként feletteseitől eredő utasításai megerősítik e cenzor liberális képét, és tovább építik a kelletlenül dolgozó, „csak kötelességét teljesítő" (valójában nem szívvellélekkel teljesítő) könyvvizsgáló képzetét. A reformkori Magyarország cenzúrájának e kétarcúságát már a titkosügynök Zerífi Gusztáv is felismerte 1852-ben, amikor Louis-Napoléon párizsi cenzorairól, a Bureau de l'Esprit Public munkatársairól a 48 előtti hazai „könyvbírálók" jutottak eszébe: „Ez csaknem ugyanaz a vircsaft mint Magyarországon a márciusi mozgalom előtt, ahol a cenzúrahivatalnokok mindenkinek kedvében jártak, aki az ellenzékhez számított, súlyt helyezvén rá, hogy ne a kormány hű szolgáinak, hanem inkább álcázott liberálisoknak tartassanak."75 Reseta is kövezte a forradalomhoz vezető utat azáltal, hogy támogatta az ellenzék tagjait, noha 16 éven át rendületlenül szolgálta a kormányt. A Metternich-éra alatt végig állami alkalmazásában állt, bár közben mindvégig rendszeresen ostorozták elégtelen szigoráért. Az idősödő cenzor kétlelkűsége és késő 20. századi utódainak Janus-arca között könnyen fedezhetünk fel hasonlóságokat, mint ahogy az 1840-es és 1980-as évek robbanás előtti Magyarországának szellemi légköre is mutat párhuzamokat. A nagy horderejű politikai változások és társadalmi átrendeződések évadán, úgy tűnik, sok a közös vonás az állam szolgálatában álló, tudathasadásos elmék gondolkodásában és működési módjában. 74 Mályuszné Császár Edit, szerk.: i. m. 49. 75 Frank Tibor: Egy emigráns alakváltásai, i. m. 26-27. Saját fordításom. A teljes szöveget német nyelven ld. uo. 290-294., az idézett részlet a 293.-on; eredetije 1852. június 16-i keltezéssel a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, Bécsben, Ministerium des Äussern, Informationsbüro, Karton 12, ad 4933/A.
