Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Liberális cenzor Metternich Magyarországán: Reseta János 1169
Frank Tibor LIBERÁLIS CENZOR METTERNICH MAGYARORSZÁGÁN: RESETA JÁNOS A Metternich-éra cenzúrája a Szent Szövetség elvi, politikai és társadalmi szabályainak és értékeinek megerősítésére törekedett, hogy elejét vegye új forradalmak kitörésének. Ám a cenzúra modernizációja már e korszakot megelőzően, a 18. század második felében megkezdődött, Mária Terézia és II. József idején, a felvilágosult abszolutizmus jegyében.1 A császárnő és tanácsadói fektették le annak a reformnak alapjait, melyet az 1780-as években Joseph von Sonnenfels, Gerhard van Swiöten és Karl von Zinzendorf szelleme hívott életre, s melynek nyomán „divatba jött" a progresszió a birodalomban.2 Az 1781 és 1791 között Gottfried van Swieten báró (1733-1803) által vezetett bécsi Studien- und Bücherzensur-Hofkomission bizonyos fokú világi humanizmust képviselt.3 A közvélekedéssel és az utólagos általánosítással ellentétben, a cenzorok nem voltak titkos ügynökök vagy kémek: tisztességes és tiszteletre méltó foglalkozás volt a Könyvbíráló Főhivatalban dolgozni, mely munkatársaitól több nyelv ismeretét követelte meg, alapos tájékozottságot kívánt a korszak eszméit illetően - és nagyon sok munkát. Nem volt joguk önálló döntések meghozatalára, észrevételeiketjelenteniük kellett a Helytartótanácsnak, mely az egyedi esetekben döntéseket hozott.4 A cenzorok tekintélyes férfiak voltak, többnyire helyi egyetemek professzorai vagy felszentelt papok. Bár nem kaptak jó fizetést, de kárpótolta őket, hogy volt bizonyos hatalmuk és társadalmi státusuk a félelmetes Habsburg kormányzatban.5 Az 1839/40-es magyar Országgyűlést követően változott a cenzúra jellege. A mégoly keményen dolgozó, ám egyetlen censor regius a gyorsan szaporodó könyvek, újságok, folyóiratok és színművek elbírálására nem bizonyult elegendőnek. Az izmosodó magyar irodalom már sok jól képzett szakembert igényelt, akik tipikusan a nemességből kerültek ki és léptek a Helytartótanács szolgálatába.6 A cenzorok csapata 1840-ben állt munkába, s feladatuk nem csupán a kéziratok elbírálása volt. A 40-es évek cenzúrájának figyelme kiterjedt a könyvkereskede-1 Sashegyi Oszkár: Zensur und Geistesfreiheit unter Josef II (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1958); Sashegyi Oszkár: Német felvilágosodás és magyar cenzúra 1800-1830 (Budapest, 1938). Vo. H. Balázs Éva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen (Budapest: Magvető, 1987), 52-112. 2 Derek Beales: Joseph II, Vol. I: In the Shadow of Maria Theresa 1741-1780 (Cambridge: Cambridge University Press, 1987), 473-474. 3 Mályuszné Császár Edit, szerk.: Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1780-1867) (Budapest: Gondolat, 1985), 5. 4 Mályuszné Császár Edit, szerk.: i. m. 7. 5 Uo. 7. 6 Uo. 27-28.
