Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1145 Az állítás körüli maszatolás ennyi fogalmi tehertétel után valószínűleg nem lehetett a véletlen műve. A válasz mindenesetre nem váratott sokáig magára. S meglehetősen elutasító volt. Elhibázottnak tartotta a koncepciót — elsősorban az állam és társadalom feladatainak összekeverése miatt — Grünwald Béla.89 A legfulminánsabb röpirattal azonban a jogi szakíró és irodalmi ambíciókkal megáldott publicista, Margitay Dezső reagált: „A gentry marad!" címmel.90 S ha valamit Beksics nem mondott volna ki elég világosan, azt vitapartnere megtette helyette. Az értelmezés során azonban Beksics szájába olyan állításokat is adott, amelyekre a publicista nyilvánvalóan nem gondolt. Revisor szerint Censor „bizonyítani akarja, hogy az alap, melyen most állunk, az egyedüli helyes alap, melyről kiindulva bizton elérhetjük a nemzeti kultúr állapotok netovábbját, de csak akkor, ha előbb a gentryt, ezen — szerinte is legnemzetiesebb elemet — ledobtuk az eddig általa elfoglalt vezénylő emelvényről s helyébe űj elemet ültetünk. Be akarja bizonyítani, hogy Magyarországnak csak az esetben van jövője, ha rögtön szakítva tradícióival, nemcsak kormányformájában, hanem társadalmi szellemében is szem behunyó demokráciává változik..." S „ha mégis specifikus magyar jövőt akarunk, akkor nem a magyar gentry, hanem a német származású polgár, s az új földesúr (a zsidó?) fogja nekünk megcsinálni." S bár Beksics sehol sem utalt az antiszemitizmusra, Margitay mégis magára veszi az irányultságot, s úgy véli, hogy „felé vág s azt mondja: minden a társadalom elemei között fejlődő mozgalom, megállapodás a kulturális haladásban s a kik ilyen mozgalmat keltenek, azok a nemzet ellenségei." Ezek után így summázza Beksics tézisét: „íme, én kimutattam neked, hogy dicső, derék nemzet vagy ugyan, de azért buta vagy és nem vagy életrevaló. El veled! Majd én csinálok helyetted egy új magyar nemzetet - idegenekből."91 Mielőtt a fentiek alapján Margitayt — emelkedettebb eszmetörténeti szempontból — érdektelenné nyilvánítanánk, vessünk egy pillantást módszertani megfontolásaira. Már csak annak szemléltetése végett is, hogy röpirata miként mutatja meg azokat a csoportképző, mentalitásban megbúvó akadályokat, amelyeken feltehetőleg meghiúsult Beksics „új középosztály" víziója. Margitay ugyanis várakozásainkat felülműlja, amikor Beksics alapvető hibáját módszertaniként is beállítja, s a nemzetegyéniség eszméjéből kiindulva fejére olvassa elméletének gyenge pontjait. „Ezt az individualitást: a karaktert, szokásokat, törekvési vágyakat, sőt némi 89 Grünwald Béla ismertetése Budapesti Szemle, 1885. XIIL. k. 156-166. Grünwald intervenciósnak mondott szemléletében különösen jól hangzik a nézet: „Demokratiát, polgárságot nem lehet teremteni, mert az magától terem a hol a hozzá való gazdasági föltételek meg vannak, de mesterségesen lehetetlen megalkotni a föltételek nélkül. De a magyar társadalom, mely még 37 év előtt rendi volt, melyben még néhány évtized előtt nem volt számba vehető polgári elem, ily rövid idő alatt nem lehet oly demokratikus és szabadelvű szellemtől áthatott, mint a nyugat-európai nemzetek társadalmai, melyekben a középkor óta, egy hatalmas polgári osztály küzdött az aristokratiával, míg végre legyőzte." Maga is egyetért eközben azzal, hogy „azok az elemek, melyek természetszerű képviselői a demokratikus elveknek, nálunk is mielőbb kifejlődjenek s csak tekintélyes polgári középosztály vállán nyugodjék a demokratikus állam épülete. Ha ez bekövetkezik, egy nagy hézag lesz kitöltve nemzetünk organismusában." (Kiemelés - K.Gy.) uo. 162-163. A „polgári középosztály" jelzős szerkezete tehát további — szűkítő — jelzővel bővült („tekintélyes"). Jó lenne tudni, hogy a számba vehetők közül ki nem számított annak? 90 Revisor lMargitay], 1885. 91 Revisor, 1885. 6-7.
