Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1141 lehetséges, ezért a nemesség missziója volt, hogy betöltse ezt a szerepet. Beksics azonban mintha nem vett volna tudomást erről a bevett konverzióról, amikor a feltett kérdés után megint csak a polgársággal folytatta az értekezést, ráadásul összehasonlító perspektívában. A komparáció bázisterületei Franciaország, Anglia és Oroszország. Amikor az elsősorban városi polgári elemet keresi, az 1880-as népszámlálás eredményeiből merít. „A magyar polgári középosztály (tehát nem a szoros értelemben vett polgárság) a legjobb esetben csak a következő méreteket éri el [a nyomtatási hibákat a megadott összeg alapján korrigáltuk]: I. Értelmi keresetből 70 000 II. A foldmívelés köréből 30 000 III. A bányászat köréből 618 faz eredetiben tévesen 618 ezer] IV. Az ipar köréből 382 000 V. A kereskedelem köréből 109 000 VI. A jövedelemből élők 39 000 VII. A városi háztulajdonosok sorából 20 000 Összesen 650 618 [a végén tévesen „ezer" is szerepel] Polgári középosztályunk tehát, még az esetben is csak a félmilliót haladja meg, habár lefoglaljuk számára egyfelől az értelmiség összes magas emeleteit és az ipar-kereskedelmi foglalkozás legalsó, de önálló lépcsőzeteit, s ha még a fóldmívelés köréből is jelentékeny contingenst szolgáltatunk hozzá."76 Ez ugyan szám szerint kevés, „mindenesetre olyan tekintélyes hányadát képezi a nemzeti erőknek, s különösen a magyar társadalom értelmi hatalmának, hogy ignorálni nem lehet... A magyar társadalom a polgári középosztály nélkül meg nem menthető... Csak a polgárság segítségével teremthetjük meg a nagy nemzeti középosztályt, mely átölel minden társadalmi réteget, s magába olvasztja e rétegek színét javát. Csak e polgári középosztály segítségével ömleszthetünk új vért társadalmunkba."77 S itt most nemcsak a sorrendiségre, a hangsúlyeltolódásokra érdemes figyelni, ám a „vérátömlesztés" képisége láttán sem árt Asbóthra gondolnunk, aki — igaz a régi nemességre hivatkozva — már élt a „vérfölfrissítés" víziójával. A polgári középosztályra ugyanis Beksics felfogásában nem kisebb szerep vár, mint „a munka szeretetének és megbecsülésének" bevitele a középosztályba, „mert addig csak kevesen látnak polgári foglalkozás után. A hét szilvafa keskeny árnyéka és a hivatali bureau dohos légköre lesz tartózkodási helye a magyar iijúságnak." Más szókkal „a társadalom demokratikus átalakítása" a feladat. A polgárság hi-76 Censor, 1884. 70. Nem érdektelen hogy miként jutott Beksics a fenti eredményhez. Az I. kategóriában a tanárokat, tanítókat, írókat, művészeket, orvosokat, mérnököket, köztisztviselőket s ügyvédeket és közjegyzőket veszi számba, ezeket összességben 60-70 ezerre teszi, tehát az összegzésbe a felső értéket vonja be. A II kategóriában 20 ezer haszonbérlővel és 10 ezer gazdatiszttel számol. A III.-ban 172 önálló vállalkozót s 446 tisztet, egyéneket vesz tekintetbe (ebből is ezer lesz). A IV.-be 380 ezer önálló vállalkozót, s 2000 tisztet és üzletvezetőt; a kereskedelem köréből a 97 ezer önálló vállalkozót, s a 12 ezer tisztet s üzletvezetőt sorolja. A többit egy az egyben veszi. 77 Uo. 71.
