Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119

KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1121 radalom előtt közös mobilitási pályát tételez fel a földesurak és a civisek gyermekeinél, s az ötvenes évek új fejleményének az „alakuló osztály", az ifjú nemzedék reálvonzalmait tartja. A ötvenes évek új viszonyainak leírására és feladatainak körülhatárolására tett kísérletet elsősorban az arisztokráciát biztató és ostorozó röpiratában Mocsáry Lajos is. A passzív rezisztencia viszonyai között a lehetőségek ismét — a mái" Kossuth által kijelölt — szociális térre szorítva voltak körvonalazhatók. A műveltségi tényező, (amelyet tulajdonképpen Kemény nyomán polgáriasodás és póriasodás alternatívájaként láttat), a társadalmi feladatvállalásban kulcsszerepet játszik: ,,A magasabb aristocratia színvonalán áll azon műveltségnek, mely a felsőbb körök tulajdona világszerte. De már a közép nemesség korántsem olyan művelt, mint vagyoni és polgári állása által arra képesítve van. Azonfelül hiányzik azon humánus hangulat, azon amalgamizáló erő, mely az általánosan elterjedt műveltségnek kifolyása."7

Ezen okokból ő is kinyilvánítja a már sokszor idézett véleményt: „Nincs közvetítő osztály, - nincs vagy legalább igen csekély számú a vagyonos és művelt polgáriosztály (sic!), s a mi van is, szelleme idegen s kevés érdekkel viseltetik a többiek irányában. - Nincs magyar financier, kevés a tudós, kevés a komolyabb író, - még kevesebb a művész, s mind ezeknek tisztelője, pártfogója."8 A mágnáshoz törleszkedő „fertálymágnás" és a bocskoros kisnemes között a táblabírók osztályában kijelölt nemesi középosztályt ő is a vidékre húzódás miatt a póriasodástól (másutt a „Landjunkerré" válástól) félti elsősorban. Ugyanakkor a frissiben alapított Politechnikum látogatása miatt már annak veszélye is felrémlik előtte, hogy az ifjabb generáció eltávolodik a gazdálkodás igazán neki való hivatásától. Mindeközben a csoport autentikus belső ismeretéről tanúskodó jellegzetes karaktereket vonultat fel közülük: a már emlegetett fertálymágnástól, a gentleman-betyáron, a valódi táblabírón, a pipás nemesen és a tüzes demokratán keresztül a maradi, illetve a vállalkozó típuson át a városi piperkőcig és az igazi betyárig.9 Az ötvenes évek kormányközeli konzervatív publicistája is úgy látja, hogy a „nemzet derekát" képező középosztály nálunk „1848 előtt tulajdonképpen nem létezett," addig csak aristocratia és néptömeg volt. A „derék" organikus hasonlatához illeszkedően állapítja meg, hogy „a kiváltságot és hűbériséget megszüntető" vihar nyomán „a nemzettest organismusának rendes és egészséges kifejlődése" lehetővé, sőt szükségszerűvé vált, s mint fogalmaz: „ez életműszeres társodalmi testrészek cristallisatiójának nem is lehet útját állani." A kristályosodás tehát folyamatban van. A megőrzés és a teremtés határán mozogva fűzi hozzá: „A teendő első vonalban szerintünk az, hogy a nemzettest dereka erős, s hogy az egyszersmind tűlnyomóan nemzeti elem legyen vagy maradjon." Széles merítéssel határozza meg a középosztály tényleges és lehetséges magyarországi alkotóelemeit, ezűttal is utalva kedvenc témájára, a reáliskolai képzésre: „A középosztály irodalom címűbe. Hogy mégis az 1883-as szövegváltozatot idézzük, annak az az oka, hogy ebben a 19. századi helyesírási normáknak megfelelően tudomásunk szerint először fordul elő a „gentiy" szó szövegben, magyar viszonyokra alkalmazva. Implom, 1938. 326. Az újabb kiadás „dzs"-és „korszerűsített" (?) átiratot közöl. In: Kemény, 1971. 236. 7 Mocsáry, 1855. 16. 8 Uo. 17. 9 Uo.110-111.