Századok – 2003

200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Hermann Róbert: Deák és Görgei 1081

1090 HERMANN ROBERT azt mások is megtették), hanem jó hírnevét (...) hidegvérrel feláldozni kész és képes volt — nem vélné-e Ön, hogy ez a férfiú a béke mezején is a közös jó ügynek még hasznos szolgálatokat tehetne? hogy egy ilyen munkaerőt meg kellene tartani, megmenteni az országnak, még mielőtt a gyermekei meg nem érdemelt kemény sorsa feletti bánat még az ilyen acélerőt is fölemészti? Nem vélné-e Ön jó és bölcs dolognak, azt a férfiút (...) a történelemnek, a még meg nem írtnak, a még csak megírandó igaznak és igazságosnak nem adni át úgy, mint elrettentő példáját a nemzeti hálátlanságnak, s a lelkesült önfeláldozás meddőségének?" Görgeiné úgy vélte, a férjével szembeni előítéletet a félrevezetett tömeg „önnön kezdeményéből, elfogulatlan utánajárásából, vagy az igazság és igazságosság ösztönéből nem fogja megváltoztatni", csakis cikkor, ha azon hazafiak tennének mellette nyilvánosan tanúságot „akik oly szerencsések az ország osztatlan bizodalmát és elismerését bírni." Tudja ő, folytatta, hogy Deáknak most más a feladat, s e feladat mögött egyetlen ember személyes ügyének háttérbe kell szorulnia. Meg is akarja óvni Deákot az ő balsorsuk „mérgező lehelletétől". Csupán azt kéri, hogy „ha egykor az Ön feladata a fő dologban a szerencsés megoldásra megérett: akkor az Ön harcostársának nyilvános becsülete, gyermekeinek ez egyedüli öröksége érdekében is tegye meg, amit Önnek nagy szíve sugall."25 1865-ben, amikor Deák — Wenzel Lustkandl osztrák jogász „Die Ungarisch-Oesterreichische Staatsrecht" című, a trónörökléssel és a Pragmatica Sanctioval kapcsolatos magyar értelmezéseket cáfolni akaró kötetére válaszul — közzétette az „Adalékok a magyar közjoghoz" című munkát, majd a Pesti Napló 1865. április 16-i számában megjelent Deák „húsvéti cikke", Görgei nagy örömmel olvasta mind Deák értekezését, mind a húsvéti cikket. Annál is inkább, mert az emigrációból hazatért, majd az osztrák hatóságok által Karinthiába internált Berzenczey Lászlóval rendszeres vitái voltak a magyar politikai élet szereplőiről. Berzenczey ugyanis rendszeresen azzal gáncsolta Deákot, hogy „ő lusta fráter, s azért vajmi könnyű neki, mint minden személyes nagyravágyástól ment, önzéstelen tiszta hazafi tündökölni." Görgei azért örült Deák munkájának, mert „Hála égnek! Lustkandl-féle értekezést lusta ember nem írhat!"26 Görgei nagy várakozásokkal tekintett az 1865-ben összehívott országgyűlés elé is. Ugyanakkor érzékelte, hogy Bécsben még mindig nem képesek megérteni, miszerint a megegyezéshez mindkét félnek engednie kell. A képviselőház által 1866. március 19-én elfogadott, Deák által fogalmazott feliratról úgy vélte, „csak az a baj, hogy ez alighanem az utolsó éles töltés volt. - Félő, - ezentúl vagy soha többé, vagy legfolebb is puffra [azaz golyó nélkül] lőni lesz módjában." Ezt ő még csak sejti, de „a bécsi rendezők", úgy tűnik, nagyon is jól tudják. „Hiszen az utolsó felirat óta úgy bánnak az ország gyűlésével, mint a már mindenben szű-25

Görgei Artúrné - Deák Ferenc, Pest, 1865. dec. 7. MTAK Kt. Tört. 4° 220/111. Magyar fordításban közli Görgey István, 1918. 310-312. 26

Görgei Artúr - Görgey István, Viktring, 1865. máj. 13. MTAK Kt. Tört. 4° 220/70. Kivonatosan közli Görgey István, 1918. 305-306. Deák említett munkája: Adalékok a magyar közjoghoz. Észrevételek Lustkandl Venczel munkájára „Die Ungarisch-Oesterreichische Staatsrecht", a magyar közjog történelmének szempontjából. Pest, 1865. (2 kiadás), reprint kiadását Id. Bp., 1987. (Az utószót és a jegyzeteket írta Kovács István.) A húsvéti cikket közli Kónyi Manó III. 401^108. és Deák Ágnes, 2001. 305-311.