Századok – 2003

200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Hermann Róbert: Deák és Görgei 1081

DEÁK ÉS GÖRGEI 1087 emlékiratban Görgei megpróbálta kimutatni, hogy a Kossuth-féle emigrációs vezetés és a francia nagyhatalom érdekei között ellentét feszül, s hogy Franciaországnak nem érdeke a magyar emigráció és az olasz egység támogatása. Az 1862. március 18-án Klagenfurtban megfogalmazott emlékirat szerint Magyarország a maga alkotmányának elismertetését követeli, s ha ez megtörténne, Ausztria európai hatalmi állását nem megrendítené, sőt, inkább megszilárdítaná. Úgy vélte, Franciaország célja az, hogy elismertesse Ausztriával az 1815. évi békerendszer megszüntetését. Ha azonban ezt „a védképtelenségig megcsonkított, megalázott" Ausztria teszi, ez nagyon közömbös a francia nagyhatalom számára. A második császárságnak ugyanis Anglia, Olaszország és Poroszország ellenében „hasznos és megbízható szövetségese csupán egy erős Ausztria" lehet. A magyar emigráció célja az, hogy érvényesüljön hazájában, megszabadítsa őt kínzóitól, s az 1849. április 14-i trónfosztás értelmében helyreállítsa független Magyarországot. Ez a törekvése azonban nem azonos Magyarország érdekeivel és akaratával, sőt, „legnagyobb veszélyeztetése lenne éppen annak, mit Magyarország tiszteletben tartani, megvédetni, biztosítva látni kíván, ti. egy ezredév által szentesített állami létét. Ez pedig az ország törvényeire esküt tevő, a Habsburg-Lothringeni házból való magyar királyt föltételez; ami oly föltétlen szükségesség, melyet — valameddig ezen uralkodóháznak a Pragmatica Sanctio erejénél fogva a trónöröklésre Magyarországon jogosult ágai ki nem halnak — senki magyar ember, aki előtt szent az ország törvénye, le nem tagadhat." Piémont az olasz egységet akarja, s ennek érdekében Ausztriának el kellene veszítenie Velencét. Ez valószínűleg megbénítaná „Ausztria hatalmát Dél-Tirolban, valamint az adriai tengerpart egész hosszában, - a birodalom délnyugatját védtelenné teszi és megsemmisíti tengeri kereskedelmét Ausztriának." Velence elfoglalását megelőzné — Velence erélyes védelmét megakadályozandó — „Magyarországnak forradalmazása az Alsó-Duna felől a magyar emigráció által." Ehhez az kellene, hogy a Pragmatica Sanctiót semmisnek tekintsék, s Magyarország „az emigráció ily ténye által hasonló kétségbeesett helyzetbe jutna, mint az anya, kit tulajdon gyermekei önmagok elleni önvédelemre kényszerítnek." Miután az olasz egység teljes megteremtése a Habsburgok trónjának megrendülésével járna, a második császárság kénytelen lenne megerősíteni a Habsburgok ingadozó trónját, mert III. Napóleon csak a hagyományos legitimizmus erőire támaszkodva biztosíthatja a saját trónját is. Azaz, „Magyarország s a második francia császárság egyfelől, — a magyar emigráció és Piémont másfelől — Ausztriához való viszonylataikban ellentétesen állnak szemközt egymással." Görgei szerint Magyarország igényeit „teljesen kielégítené Ausztria belpolitikájának gyökeres megváltozása a Deák Ferenc által indítványozott s az 1861. évi országgyűlés által elfogadott feliratok szellemében"; a dinasztia erőszakos megdöntése „csak egy felette bizonytalan kimenetelű válságba döntené Szent István koronájának birodalmát." A második császárság „biztosított jövője a Habsburgoknak a Magyarországgal kötött őszinte kiegyezése által újra erőssé vált uralmát föltételezi, - ennek politikája megfelelően megváltozott rendszerével együtt." A magyar emigráció csak a Habsburgok trónjának romjain érhetné el célját, Velence elvesztése pedig „egy tehetetlen Ausztriát" föltételez. Franciaország és Magyarország, Piémont és a magyar