Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gergely András: Deák Ferenc államjogi nézetei a reformkorban 1067
DEÁK FERENC ÁLLAMJOGI NÉZETEI A REFORMKORBAN 1075 tartományoktól független, még nem fejezi ki azon önállást, mellyel hazánk az ausztriai ház örökös tartományainak ellenében bír, s bírnia is kell. Csehország független Ausztriától, Ausztria is független Lombardiától és viszont; de azért mindnyájan egészítő részei az ausztriai császárságnak. De mi magyarok nemcsak függetlenek vagyunk a nevezett és a többi örökös tartományoktól, hanem része sem vagyunk az ausztriai császárságnak, mégpedig semmi tekintetben".47 Deák még a Pragmatica Sanctio azon értelmezését is hozzáfűzi mindehhez, hogy az abban található nevezetes indivisibiliter ac inseparabiliter (együttesen és elválaszthatatlanul) szavak (csak) az örökös tartományokra vonatkoznak, vagyis azt jelentik, hogy a birodalom nyugati felét, az örökös tartományokat, a későbbi osztrák császárságot sem lehet felosztani, - s ezzel magából a Pragmatica Sanctioból is levezeti a birodalom dualitását, hiszen a „magyar korona" országainak (regnumainak) egysége, elválaszthatatlansága a magyar közjog évszázados alaptétele lévén, az egész monarchia áll két, egyenként feloszthatatlan részből.48 Az alsó tábla egyhangúlag elfogadta Deák érvelését, a felső tábla viszont tizenhétszer viszszautasította azt, míg végül az uralkodó meghátrált: értelmezés nélkül áttért az V. Ferdinánd cím használatára. Deák tehát az Ausztriai Császárság - Magyarország duális szembenállást állította a középpontba. „Mi azon törvényes kapcsolatot, mely honunkat az ausztriai házhoz [kiemelés tőlem - G. A.] köti, még csak tágítani sem óhajtjuk" - írta Kossuthnak néhány év múlva, a Védegylet kapcsán, vagyis lényegében csak dinasztikus államjogi kapcsolatokat ismert el.4 9 De miért nem állt rá a reformellenzék Deák e „duális" vonulatára, amely Magyarország önállóságát az 1804-ben megalapított Osztrák Császársággal állította szembe? Miért kanyarodtak vissza a Pragmatica Sanctio és az „örökös tartományokkal" való kapcsolat(ok) emlegetéséhez? A kérdés még további vizsgálatra vár. Ismeretes, hogy a konzervatívok hozták divatba a Pragmatica Sanctiora való hivatkozást, s értelmezésükkel szembeszállva a reformereknek is ezzel kellett foglalkozniuk. Tény az is, hogy az új császárság sehol sem említtetik a magyar törvényekben, az „örökös tartományok" viszont az 1723. évi törvényekben is, máshol is előfordulnak. De más, alább ismertetendő megfontolások is közrejátszhattak. Deák az 1840-es években politikai koncepciójából következően nem lépett fel államjogi indítvánnyal a birodalom két felének viszonya rendezését illetően. 1842-43-ban arról igyekezett meggyőzni a reformereket, hogy a birodalomhoz tartozásunk, minden kedvezőtlen hatása mellett, történelmi perspektívában inkább előnyös, míg a másik oldalon maga a Habsburg dinasztia is népei közül csak 47 DFB I. 200-201. 48 „Ez az inseparabilitásnak valóságos értelme, mely az örökös tartományok feloszthatatlanságát garantírozza. " (U. o.) A Pragmatica Sanctio későbbi deáki értelmezését tárgyalja: Hanák Péter: 1867 - európai térben és időben. (S. a. r. Somogyi ÉvaJ Bp. 2001. 143-168. 49 DF Kossuth Lajosnak. Kehida, 1844. nov. 2. DFB II. 73. ill. Deák Ferenc Emlékezete II. Levelek. Bp. 1889. (a továbbiakban: DFL) 131-132. - Feltűnő, hogy amíg Széchenyi Kossuth ellen a radikalizmus, forradalmiság stb. vádjait szegzi szembe, addig Deák ellen ekkor indított polémiája (A szentgróti levél elemzése c. cikksorozat a Jelenkor 1845. évi máj. 18. - aug. 17. közötti számaiban, - kiadva: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal I-II. (s. a. r. Viszota Gyula) Bp. 1927-1930.) - a középpontba az államjogi kérdéseket helyezi, s Deákot a közjogi kérdés kiélezésével, a Béccsel szembeni ujjhúzással vádolja.
