Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Molnár András: Deák Ferenc időszaki követjelentéseiből 1833-1835 1025
1060 MOLNÁR ANDRÁS A hazai nyelv ügyében folyó esztendei október 5-én kiadott, de csak 29-én érkezett királyi választ is, melyet előbbi jelentésünk mellett megküldeni szerencsénk vala, tanácskozásba vették az ország rendjei. Ezen királyi válasz nemcsak kérelmünket nem teljesíti, de oly elveket is látszik magában foglalni, melyek a szívszakadva óhajtott előrehaladás helyett inkább hátralépésre vezetnének. Ugyanis ha öszvehasonlítjuk az abban felhívott 1792. esztendei királyi választ, mely a nyelv ügyében csak első gyenge lépés vala, mindazokkal, mik azóta, különösen 1805., 1825., és 1830. esztendőkben történtek, s néműleg a nyelv terjedésének s virágzásának előmozdítását tárgyazták, ha tekéntetbe vesszük azt, hogy az 1830:6. törvénycikkely146 kényszerítőleg rendeli, miképpen a magyar nyelv tudása nélkül hivatalt senki nem nyerhet, e jelen királyi válasz pedig fő elvül azt állítja fel, hogy minden kénszerítés elkerültessék; ha figyelmezünk arra, hogy az 1805. esztendei 4. törvénycikkely14 7 csak a felírásokat rendeli két nyelven készítendőknek, s ezt is azért, hogy a két nyelv egymásnak világosabb értelmét segítse, a jelen királyi válasz pedig még a törvényekre nézve is, melyeknek homályosoknak lenni nem szabad, a deák nyelvet rendeli az élő nemzeti nyelv bírájának, s azt kívánja, hogy az eredhető kétségeknél a deák szerkeztetés szolgáljon zsinórmértékül, s így a magyai- nyelvet, melyen utasításaink készülnek, tanácskozásaink folynak, s közdolgaink kifejtetnek, minden eredetiségétől és hitelességétől a törvények szerkeztetésére nézve egészen megfosztja, nem lehet nem aggódnunk nyelvünk és nemzetiségünk jövendő szomorü sorsa felett. Nincs féltőbb kincse a nemzetnek, mint a nemzetiség, mert hol ez elenyészik, a legbüszkébb nemzet is oly nyomorult népcsoporttá lesz, melyet a sors véletlen játéka halmozott egy országba anélkül, hogy azt a közkapcsolat édesebb láncaival kötné öszve. Nemzetiség nélkül nincs nemzet, nincs közértelem s nemzeti erő, nincs függetlenség és szabadság. Nemzetiség nélkül a haza édes neve varázserővel nem bírhat, a szabad polgári alkotmány csak puszta szó és önkény játéka, a haza virágzása hiú álmodozás, a nemzetiségnek pedig legerősebb kapcsa a nemzeti nyelv, méltán fájhat tehát a magyarnak, hogy nyelve ön hazájában is csak zsellérkedik. Egész Európában, sőt az egész földkerekségen csak a magyar viseli még a deák nyelvnek148 súlyos jármát, melyet a hajdan kornak setét századai vetettek nyakába, csak nálunk uralkodik az élő nemzeti nyelven a holt idegen, csak a mi törvényeink alkottatnak még oly nyelven, mely senkinek nem anyanyelve; keserű, hogy ön nyelvünket, a nemzetnek legszentebb tulajdonát kérnünk kellett, de égető fájdalom fogja el keblünket, midőn e kérelmet is megtagadva látjuk. Ugyanazért mind kerületi, mind országos ülésben elhatároztatott, hogy előbbi felírásunk, melyet még 1833. esztendei március 3. napján küldöttünk fel, e tárgyban újra ismételtessék, s mivel az 1805. esztendei 4. törvénycikkely a felírásokat deák és magyar nyelven rendeli készíttetni, a törvénynek hódolva mi is felírásainkat Őfelségének kedvezőbb válaszáig mind a két nyelven készítendjük, de minthogy az említett törvény egyedül csak a felírásokról szólva, a törvénycikkelyek szerkeztetéséről nem rendelkezik, és nincs is semmi világos törvényünk, mely azt parancsolná, 146 A nemzeti nyelv használatáról az 1830:8. törvénycikk rendelkezett. 147 Az 1805:4. törvénycikk ugyancsak a magyar nyelv használatával foglalkozott. 148 Latin nyelvnek.
