Századok – 2003

200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Molnár András: Deák Ferenc időszaki követjelentéseiből 1833-1835 1025

DEÁK FERENC IDŐSZAKI KÖVETJELENTÉSEIBŐL 1833-1836 1039 fenntartásán alapul, minket tehát ezen kerületi határozás utasításunktól egészen elvetett. Nehogy azonban a tekintetes nemes vármegye ily fontos tárgyaknál minden tanácskozási befolyás és elhatározó szavazás nélkül maradjon, utasításunktól már elesve kötelességünknek véltük a további kérdésekhez ön meggyőződésünk szerint szólani mindaddig, míg a Tekintetes Karoknak és Rendeknek akaratja ezekre nézve tudtunkra nem lesz. Ugyanazért midőn számos megyék követei világos utasításaik szerint azt sürgették, hogy a pedaneus bíróságok már el lévén törölve, a vármegyék törvényszékei, melyek ezek helyett fogják gyakorolni az első bíróságot minden perekben, még azokban is, melyek eddig a királyi tábla előtt tétettek folyamatban, törvényes első bíróságok legyenek, mi ezen kívánságot számos okoknál fogva részünkről is pártoltuk. Azt hittük tudniillik, hogy az igazságnak serényebb kiszolgáltatását még a hosszabb folyamatú perekre nézve is az fogja leginkább előmozdítani, ha a feljebb vitt perekkel úgyis felette megterhelt királyi táblától az első bíróság elvétetik, és azon teher, melynek egy ítélőszék egyedül megfelelni képes nem volt, s melyet eddig a pedaneus bírókra, mint egyes személyekre bízni nem lehetett, most a jól elrendelt vármegyei törvényszékekre feloszlik. Nem lesz ekkor kénytelen a perlekedő lakásától gyakran felette távol, a költséges fővárosban sok fáradsággal terhes költséggel félszázadig sürgetni törvényes keresetét, mert lakása körében találja az első bíróságot, nem fog ekkor a fél vagy ügyésze habozni, melyik bíró előtt kezdje el perét, nem fog a sok költséggel kezdett perben, sok esztendőki vitatások után a bíróság leszállíttatni, mert minden nemes embernek csak egy első bírája lesz. Azt hittük továbbá, hogy ezen határozás által a vármegyék belső ereje fog tetemesen nevelkedni; pedig hazánkban, hol a törvényhozó hatalmon kívül a végrehajtó hatalomnak is egy részét szabad köztanácskozások útján szabadon választott tisztviselők által gyakorolja a nemzet, éppen a vármegyék belső ereje tartotta fenn eddig is a polgári szabadság szentségét, ezt a belső erőt tehát, törvény és igazság útján nevelni nemzeti nyereség. Végre egy szabad nemzet méltóságához illőnek véltük azt is, hogy legalább az első bíróság, mely a pert elkészíti, az ítéleteket végrehajtja, s az igazság kiszolgáltatásának legfontosabb eszköze, ne a kormány által kinevezett, hanem közbizodalommal bíró és szabadon választott tagokból álljon. Ugyanezen szempontnál fogva pártoltuk azon indítványt is, hogy mivel a vármegyék törvényszékei most már nagyobb fontosságú bírósággá váltak, a főispánok, kiket nem a nemzet választ, hanem a kormány nevez, kik amúgy is a vármegyék kebelében ritkán laknak, és jobbára más hivatalokkal vágynák elfoglalva, a megyei törvényszékek elölülői ne lehessenek. Ezen tanácskozások következésében a kerületi rendek többsége azt végezte, hogy minden perek, még azok is, melyek eddig a királyi táblához tartoztak, a vármegyék törvényszékei előtt tétessenek folyamatba, sőt még a felségsértés és hűtelenség kérdése is ott ítéltessék el. (Ez utolsóhoz azonban több gyakorlati nehézségek miatt mi nem járultunk.) Az végeztetett továbbá, hogy a több vármegyékben fekvő javak eránti pereket az illető vármegyék törvényszékei közül az ítélje meg, melyet a felperes választani fog. Végre a törvényszékek elrendelésénél a többség azt rendelte, hogy a főispán is lehessen ugyan elölülő a törvényszéken, de egyébként a rendes elölülőség az alispánokat, vagy ha azok gátoltatnának, a