Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Molnár András: Deák Ferenc időszaki követjelentéseiből 1833-1835 1025
DEÁK FERENC IDŐSZAKI KÖVETJELENTÉSEIBŐL 1833-1836 1031 Ily környülállások között bölcsen által fogják látni a Tekintetes Karok és Rendek, hogy lehetnek igazságos törvények, melyeket megszorítás nélkül eszközlésbe venni gyakran veszedelmes. Eddig az urbariumi tárgyban világos törvényeink nem valának, sok felsőbb rendelés, sok intéző levél habozó kétségben tartotta nemzetünket, gyakran elnézés, gyakran engedelem, sőt talán némely helyeken egyenes bíztatás vezette a jobbágyokat arra, hogy irtsanak és foglaljanak, a végrehajtó hatalomnak rendelései pedig biztosságot látszottak nyújtani azeránt, hogy az irtások visszaváltása után is nyerhet annak előbbi birtokosa magának és háza népének táplálására helyet és földet elegendőt azon jobbágytelkeken, melyek a visszaváltott irtásokból valának kimetszendők. Igaz, hogy ezen felsőbb rendelések törvénysértések valának, de a törvény súlyát és pártfogását csak tapasztalásból ismerő szegény jobbágy forró bizodalommal ragaszkodott azokhoz, most azonban a hozandó törvénynek egy szava ezen forró, ezen egyetlen egy bizodalmat rútul megcsalva végképpen elölné, elvenné a földmívelőtől élelmének gyakran utolsó forrását, de semmi pótolékot nem nyújtana érette, egyszóval ezen törvénynek szigorú igazsága keveseknek használva, de ellenben ezereknek nyugalmát és boldogságát feldúlva, ezereknek keserű könnyeit és átkát vonná fejünkre, mert ugyanazon békeszerető nyugalmas földmívelő, ki személyének és vagyonának a törvény oltalma alatt bátorságot keresve, súlyos munkával, de biztosan táplálta gyermekeit, kétségbeesve fog felriadni, ha maga azon törvény, melytől védelmet reménylett, lehető elnyomásának eszközévé válik, ugyanazon hazai polgár, kit csekély vagyonának és élelme helyének féltése a közcsendesség mindenkori védjévé tett vala, élelmének eddigi helyéből kikergetve, és annak forrásától megfosztva, magának a közcsendességnek dúló ellensége lehet. Nem egyedül a mi aggódásaink ezek, teljes mértékben osztja vélünk azokat a képviselői táblának talán minden tagja, de a nagyobb rész vélünk együtt világos utasításának szeghetetlen rendelése által megkötve, e tárgyra nézve még eddig nem tehette azt, amit a közjónak tekintete parancsolva megkíván. Hogy azonban akkor, midőn e kérdés országos ülésben vétetik fel, a lehető és szükséges módosítás megtörténhessék, képviselői kötelességünknek tartjuk a Tekintetes Karokat és Rendeket mindezekről környülállásosan és nyíltan tudósítani, és azon kérelmünket, vagy ha így szólanunk szabad, véleményünket előterjeszteni: méltóztassanak egy minél elébb adandó utasítás által az irtásoknak uradalmi használatra lehető fordításában valamely megszorítást tenni, és erre nézve az 1807. esztendei 21. cikkelyt,2 2 mely a jobbágyokat jövendőre minden teendő irtásoktól eltiltott, alapul véve azt rendelni, hogy az említett törvény előtti irtásokból minden földesúr új jobbágytelkeket alkotni, vagy azokat az urbáriumnál nem terhesebb és állandó szerződés mellett a jobbágyoknak általadni köteles legyen; ha pedig ezt is terhesnek ítélnék a földesurakra nézve a Tekintetes Karok és Rendek, bölcs bélátások szerint ezen eránt korlátul valamely más időpontot meghatározni.2 3 22 Az 1807:21. törvénycikk az erdők fenntartásáról rendelkezett. 23 A kért pótutasításról Zala megye 1833. július 8-i közgyűlése hozott határozatot: „azon irtásokat, melyek az 1807. esztendei 21. cikkely előtt tétettek, követ uraknak kívánságához képest a jobbágyoknak birtokában általánosan meghagyni a földesurak jussainak és vagyonoknak tetemes megcsorbítása nélkül nem lehet".(ZML kgy. ir. 1833:1399/1400.) A pótutasítást az alábbi tagokból
