Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
98 OROSZ LÁSZLÓ sokatmondó és egy hosszú szakmai kapcsolat jelképes befejezéseként tekinthető annak a tanulmánynak a kezelése, mely a publikálás lehetősége tekintetében kettejük között utoljára felmerült. Még 1943 februárjában, a II. József és a szerbek kérdéskörében készített — már nem megjelenhetett — cikk kéziratának megküldésekor vetette fol Mályusz, hogy ugyanebben a témában, a korábbi kutatásai során felhalmozott dokumentumok alapján, egy másik forrástanulmányt is szívesen készítene. „Ha a szerb kérdés érdekelné, ajánlanám kiadásra az 1790.-i kongresszusra kiküldött császári biztos, Schmiedfeld altábornagy bizalmas jelentéseit. Kb. 20-25 oldalt tehetnek ki a levelek, amelyeket Gr. Balassához intézett s amelyekben a tárgyalásokról nyíltan elmondja a véleményét. A levelek a kongresszus történetének nemcsak a legbecsesebb forrását jelentik, hanem azt is megismertetik, hogy a szerbség vezető rétege politikai törekvéseiben a papság volt. Egész sajátságos vonás ez, merőben más, mint ami a magyar, vagy a középeurópai nemzetiségi törekvéseket jellemzi s így az általános társadalom- és ideológiai történet szempontjából is tanulságos lenne megismertetése, kiemelése. A leveleket javarészt a Balassa-család levéltárából másoltam le húsz év előtt s kiegészítésük, öszszeszedésük könnyű munka volna számomra."212 Valjavec természetesen örömmel fogadta az ajánlatot, s a megfelelő bevezetéssel és lábjegyzetekkel ellátandó levelek számára 35 oldal terjedelemben helyet biztosított.213 A terv egyelőre függőben maradt, s csak 1944 tavaszán került ismét előtérbe, amikor is Valjavec — épp a háborús pusztításnak saját tudományos munkájára gyakorolt hatását érintő levelében — bátortalan célzást tett a már-már feledésbe merült tanulmány sorsát illetően.214 Mályusz válasza készséges volt ugyan, mégis egy olyan érvet tartalmazott, amely előtt a szintén hasonló dilemmával szembesülő német kollégának fejet kellett hajtania. „A Gr. Balassa-leveleket hamarosan küldhetném, ha szükség van reájuk. De ha nem sürgős, várnék, mivel időmet inkább olyan munkákra fordítanám — ameddig t.i. van idő — amelyek közvetlenül befejezés előtt állanak. Szeretném még idejében minél több dolgozatomat befejezni, mielőtt jegyzeteim megsemmisülnének."21 5 Valjavec reagálásából világosan kiderül, hogy ha nehéz szívvel is, de teljes mértékben akceptálja tudóstársa aggodalmát és más irányú sietségét: „Balassa gróf leveleit már a közeljövőben jól tudnám használni. Ha Ön abban a helyzetben volna, hogy ezt nagyobb nehézségek nélkül nemsokára elkészítse, nagyon hálás lennék. Azonban igazán nem kívánok sürgetőleg alkalmatlankodni, s fontosabb munkák elkészítésében feltartani Önt. Belátom, hogy ezek elsőbbséggel bírnak. Mi itt fölöttébb hasonló szituációban vagyunk, úgyhogy igen jól bele tudom érezni magam az Ön mérlegelésébe."216 Ez az őszinte empátia, Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790-1795. Kiadta, a bevezető tanulmányt és a magyarázatokat írta Mályusz Elemér. Budapest, 1926. (Fontes Históriáé Hungaricae aevi recentioris.) (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Kormányzat- és közigazgatástörténeti iratok.)] Mályusz is segítőkésznek bizonyult kollégája helyzetét látva, a „Sándor Lipóf'-kötetet — mint írja — mindjárt postafordultával feladta, a „Türelmi rendelet" kapcsán pedig, a nem túl vidám körülmények ellenére humorérzékről téve tanúbizonyságot, „türelmet" kért. (Mályusz-Valjavec. Budapest, 1944. VI. 13.) 212 Mályusz-Valjavec. Budapest, 1943. II. 21. 213 Valjavec-Mályusz. München, 1943. III. 18. 214 Valjavec-Mályusz. München, 1944. V 10. 215 Mályusz-Valjavec. Budapest, 1944. VI. 13. 216 Valjavec-Mályusz. München, 1944. VII. 5.
