Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Weisz Boglárka: Az esztergomi vám Árpád-kori története 973
KISEBB CIKKEK 979 lyen, ahol szükség esetén vásárokat tartottak.5 0 Az idézett kútfők nem részletezik, hogy mikor kellett ezeken a területeken vásárt tartani, de feltételezhető, hogy a polgárok és a káptalan közötti viszály állhatott e mögött.5 1 Amikor IV. Béla 1239. szeptember 29-én engedélyezte az érseki város5 2 alapítását a vár alatt, péntek déltől szombat estig tartó vásárt, valamint napi piac tartását engedélyezte az érseki városban, ahová a kereskedők szabadon jöhetnek áruikkal, olyan szabadsággal, mint amilyen a városokat megilleti. A király ugyanakkor úgy rendelkezett, hogy ez az esztergomi város jogát és vásárját nem sértheti.5 3 A tatárjárást követően, 1256. december 17-én az uralkodó az érseknek átengedte az egész várat a váraljával és a nagy dunai révvel, hogy ott új várost alapíthasson, s a Duna révében vásárt tarthasson.54 Mindkét oklevél azt mutatja, hogy az érsek önálló vásártartásra törekedett, amelyre meg is kapta az engedélyt a királytól. Az érseki vásárról több adattal azonban nem rendelkezünk. Mindkét vásár egy-egy rév (kis-dunai, nagydunai) mellett helyezkedett el, annak érdekében, hogy a közlekedési utak kínálta csomópontokat minél jobban kihasználják. A vásárok mellett állandó építmények is rendelkezésére álltak a kereskedőknek tiszteletére rendelték (Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkorban Magyarországon. Budapest 1997. 28.). 50 Csáka Károly. Adalék Esztergora XIII. századi helyiratához. Magyar Sión 1867. 348. 51 Vö. BTOE I. 59-61., MES П. 474-176. 52 Az érseki város a tapolcai Hévízektől az érsek Veprech nevű tornyáig tartott (MES I. 329.). 53 MES I. 328-330. - Szentpétery figyelmeztet arra, hogy az oklevél a királyi kancellária gyakorlatától eltérő formulái miatt gyanús lehetne, de ennek ellenére hitelesnek tekinti a diplomát. Valószínűnek tartja, hogy az oklevelet az érsek embere fogalmazta, és csak pecsételés céljából került a királyi kancelláriába (RA 1125. sz.). a városban, amelyek azonban nem a vásártéren, hanem az Olasz utcában találhatók.5 5 Ezek az árusítóhelyek a mindennapi kereskedés helyszínei voltak a városban található kocsmák mellett. Ezekben a boltokban a káptalan 1284. június 4-e előtt nem szedhetett vámot, ezt követően azonban a polgárok lemondtak ezen jogukról.5 6 Ezek mellett Esztergomban az ablakokon át történő árusítással is találkozunk.5 7 Az esztergomi vásár kikiáltás (proclamatio) színhelye is volt, amelyet az 1295. március 22-én és az 1300-ban kelt oklevelek bizonyítanak.5 8 A vásáron különböző területekről érkező kereskedők fordultak meg. Zsidó, német, bécsi, francia, regensburgi, bajor, szász, cseh, lengyel kereskedők folyamatosan látogatták Esztergomot.5 9 Az Esztergom környéki faluk (Petye, Libár, Hévíz, Örmény, Kovácsi, Szentpál) lakói elsősorban a napi piac résztvevői voltak.60 Az esztergomi vámszabályzat velenceieket kiemelő tétele mutatja szerepüket a vásáron. Ugyancsak ezen kereskedők jelenlétére utal az 1280-as években kialakuló vita a vásárvám körül, amelyben a nyugati kereskedők közül többek között a velencei kereskedőket emelik ki. Közülük egyeseknek házuk és boltjuk volt a városban.6 1 54 MES I. 439-441. - Az oklevelet az íráshibák és a szokatlan formulák gyanússá tehetik, de valószínűleg az érsek embere fogalmazta, és csak megpecsételésre került a királyi kancelláriába (RA 1125. sz.). 55 MES I. 344.; Elenchus fontium históriáé urbanae П1/2. Ed. András Kubinyi. Budapest 1997. 34-35., vö. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése. Esztergom Evlapjai 1930. 16-17. 56 ÁÚO IX. 411—112. 57 MES II. 236-241. 58 MES II. 365-368.; ÁÚO X. 391-393. 59 Vö. Kohn S.: A zsidók tört. i. m. 405-408.; MES II. 175-176.; BTOE I. 233-236., 247-249. 60 Vö. MES П. 271-272. 61 Vö. MES II. 458-459.
