Századok – 2002
Történeti irodalom - Ottomans Hungarians and Habsburgs in Central Europe (Ism.: Ivanics Mária) IV/963
963 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet húsz szerző munkáját foglalja egybe. Ez természetszerűleg vonja maga után, hogy mind terjedelmi, mind szerkesztésbeli különbségek adódnak az egyes tanulmányok között. Bár kétségtelenül látszik annak szándéka, hogy az egyes szerzők egységes tematikai séma mentén fogalmazzák meg gondolataikat, azonban ez nem érhető tetten minden tanulmányban. Emellett nyilvánvaló különbséget jelent a kötetben olvasható egyes összefoglalók között a terjedelem, és ennek megfelelően az áttekintés mélysége is. Szintén a szerkesztés egységessége ellen hat, hogy a kötetben szerepeltetett, nem magyar szerzők tollából származó munkák fordításában — legalábbis véleményünk szerint — bennmaradt néhány magyartalan kifejezés, illetve magyarul általában máshogy használatos terminus technicus, ami talán egy kicsit elrontja az olvasó örömét, amelyet az egyébként jó színvonalú két munka olvasása közben érez. Mindazonáltal a tanulmánykötet egy jól szerkesztett, átfogó munka, amely mind az egyetemi oktatásban, mind az értelmiségi közönség történeti érdeklődésének kielégítésére kiválóan alkalmas, és irodalomjegyzéke révén segítséget nyújthat az egyes témákban mélyebbre merülni vágyók számára is. Bagi Dániel OTTOMANS, HUNGARIANS AND HABSBURGS V IN CENTRAL EUROPE The Military Confines in the Era of Ottoman Conquest Edited by Géza Dávid and Pál Fodor The Ottoman Empire and its Heritage. Politic, Society and Economy. Edited by Suraiya Faroqhi and Halil înalcik. Vol. 20. Leiden-Boston-Köln, 2000. 335 о. OSZMÁNOK, MAGYAROK ÉS A HABSBURGOK KÖZÉP-EURÓPÁBAN. Katonai végvidékek az oszmán hódítás korában A nemzetközi oszmanisztika rangos kiadójánál, az Oszmán Birodalom történetét és történelmi örökségét bemutató, s immár huszadik köteténél tartó sorozatban jelent meg a magyar történészek és oszmanisták legfrissebb kutatási eredményeit reprezentáló gyűjteményes kötet. A hazai könyvbemutatón még Engel Pál méltathatta a kötet megjelenését. Találóan történelmi pillanatnak nevezte ezt az eseményt, amely letőséget teremtett arra, hogy a rangos szerzőgárda nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő tudományos eredményei a nyelvi akadályokat leküzdve beépüljenek a korszakkal foglakozó nagy külföldi szintézisekbe. Bizakodásra ad okot, hogy a szerkesztők e sorozatban a rabtartás, az információáramlás és a kereskedelmi kapcsolatok témakörében további három tematikus kötet összeállítását és kiadását tervezik. Jóllehet a most angol nyelven közreadott írások jó része magyarul különböző folyóiratokban korábban már megjelent, mégsem egyszerűen fordításról van szó. Az angolul tájékozódó szakmai közönségnek szóló tanulmányokat jelentős mértékben át kellett dolgozni, s a magyar olvasónak evidens köztörténeti adatokkal kiegészíteni, hogy elérjék elsősorban az amerikai tudományos világban meggyökeresedett szemlélet módosulását, amely többek között Magyarország 16-17. századi társadalmát a krími tatárokéhoz hasonló steppei nomád társadalomnak ábrázolta (McNeill) vagy a 15 éves háború lényegét a rabkereskedelemben látta (Parker), s az oszmánok legnagyobb érdemének tartotta, hogy a megállították a Habsburgok keleti terjeszkedését (Murphy). A bevezető tanulmányban Dávid Géza és Fodor Pál vette számba a határvidék funkciójáról szóló elméleteket, bemutatva azokat a sajátosságokat és párhuzamokat, amelyek az Oszmán Birodalom nyugati végvidékének kifejlődését és a magyarországi határvédelem kiépülésének folyamatát jellemezték (XI-XXVII. p.). A 15. században a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom érintkezési zónájában kialakult erődítményvonal az oszmán expanzív törekvések sikere folytán egy évszázad alatt a Magyar Királyság központi területeire tevődött át. A török védvonalon állomásoztatott helyőrségek nagy száma azt igazolta, hogy a magyarországi oszmán uralom mindvégig a katonai megszállás jellegét hordozta. A török várkatonaságot, a magyarországi hódoltságban birtokot kapott szpáhikat valamint a javadalombirtokaik arányában általuk kiállított fegyvereseket, továbbá az önkénteseket is számba véve a szerzők mintegy 30.000 főre becsülték a magyarországi hódoltságban mozgósítható oszmán haderőt. A másik oldalon valamivel kisebb volt a várak helyőrsége, de a