Századok – 2002

Történeti irodalom - Európa és Magyarország Szent István korában (Ism.: Bagi Dániel) IV/959

TÖRTÉNETI IRODALOM EURÓPA ÉS MAGYARORSZÁG SZENT ISTVÁN KORÁBAN Szerkesztette: Kristó Gyula és Makk Ferenc Dél-alföldi Évszázadok 12. Szeged 2000. 402 o., térképekkel, irodalomjegyzékkel Kristó Gyula és Makk Ferenc, a szegedi középkortörténeti iskola két meghatározó személyiségének szerkesztésében látott napvilágot e húsz szerző dolgozatait egy kötetbe foglaló munka, mely — szerkesztőinek elgondolásához igazodva — térbeli metszetben mutatja be az 1000 körüli Európát, még pedig (ismét csak a szerkesztőket idézve), a mai Európát, természetesen azzal az elkerülhetetlen megkötéssel, hogy bizonyos ma létező, ezer évvel ezelőtt azonban Európa térképéről hiányzó országról nem lehetett megemlékezni a tanulmánykötet oldalain. Miután tehát a jelen recenzió tárgyát képző mû több szerző tollából született meg, és — a vállalt feladat természetéből következően — a tárgyalt témakörök is igen széles skálán mozognak, érdemesnek látszik, hogy ezen ismertetésben az egyes tanulmányok leírása előtt felhívjuk a figyelmet néhány szerkesztési alapelvre és sajátosságra. A könyvben olvasható tanulmányokat két eszmetörténeti munka foglalja keretbe: Rokay Zoltán a nyugat-európai keresztény filozófiáról írott értekezése és Szegfű László Gellért püspök filozófiája címen szereplő értekezése. Rokay Zoltán a nyugat-európai kereszténységről írott, az előzményeket, a Karoling-reneszánsz korát és az ezredforduló idejének teológiai vitáit bemutató összefoglalójával kezdődik, és a szegedi Szegfű László Gellért püspök teológiai elmélkedésének, a ránk maradt Deliberation keresztül történő bemutatásával fejeződik be a tanulmánykötet. E fenti szerkesztési elv egyben előrevetíti a kötet összeállítóinak szándékát is, hogy a makrotörténelemtől, azaz a tágabban vett Európa bemutatásától jussanak el a regionális történelemig, azaz Európán, a Kárpát-medencén át egészen a Tisza-Maros-régióig. E szerkesztési megfontolások természetesen magukkal vonják, hogy az Európa címet viselő fejezetből szükségszerűen kimarad a kárpát-medencei és az azon belüli dél-alföldi régió, azonban ez — a bevezetőben közölt szerkesztői szándék ismeretében — teljes mértékben elfogadható, Európa tárgyalásába azonban egészen Franciaországtól a steppéig, a Brit-szigetektől Bizáncig minden terület és régió bekerült. Az Európa fejezet következő tanulmánya Eördögh István az ezredforduló pápaságáról írott értekezése. A szegedi szerző az ezredforduló előtti évtizedek római belpolitikai eseményeinek taglalásával kezdi munkáját, kitérve az I. Ottó és III. Ottó közötti időszak pápai államot érintő fontosabb kérdéseire is. Ezt III. Ottó, a renovatio imperii és II. Szilveszter pápa működésének részletesebb ismertetése követi, majd a császár halála utáni időszakban ismét a római belharcokkal ismerkedhetünk meg közelebbről. A szerző részletesebben kitér a gregorián reformok kezdetét megelőző néhány évtizedre, így VI. Gergely, IX. Leó és II. Miklós pontifikátusára, hangsúlyozván, hogy VII. Gergely előtt ez utóbbi tekinthető az egyházi reformok legfontosabb kezdeményezőjének. Végül a tanulmány II. Sándorral és az 1064-es mantovai zsinattal zárul, egy mondatban még előrevetítve az egyháztörténet következő korszakát, az invesztitúraharc korát. A pápai államot Itália követi a sorban, Galamb György tollából. Ahogy a szerző bevezetőjében utal is rá, Itália 11. századi történelmét az északi városköztársaságok felemelkedése idejének és egyben a dél-itáliai szétaprózottságból a század második felére létrejövő normann integráció korának tekinti. Értekezésében először az itáliai természeti gazdasági térről szerezhetünk ismereteket, különös tekintettel Itália történeti földrajzára, majd ezen áttekintést ugyancsak egy szélesebb összefoglaló követi a politikai tér kérdéseiről. Itt természetesen az Észak- és Dél-Itália törésvonal, illetve a német uralkodók és Bizánc politikai erőteréről is szó esik. A politikai áttekintést a társadalmipolitikai intézményrendszer és a társadalmi viszonyok ismertetése követi, ahol részletes információkat nyerhet az olvasó az egyes itáliai politikai egységek belső társadalmi-politikai berendezkedéséről. A következő fejezetben — némileg kapcsolódva az előző témához — az itáliai hűbéri rendszerről, a földbirtoklás és a személyi függés problematikájáról olvashatunk. Külön fejezetbe került az egyház és a vallás ügye, itt a szerző külön kiemeli az itáliai remetemozgalmak jelentőségét,