Századok – 2002

Dokumentumok - Spira György: Egy ajánlat az újvilágba készülő Kossuth elveszejtésére IV/927

934 SPIRA GYÖRGY Egyszóval Bach csak örülhetett volna, ha Kossuthot valaki elteszi láb alól. Annak viszont már nem örülhetett volna, ha „Dubois" ígérgetése ellenére mégis kiderül valahogyan, hogy Kossuth elveszejtése végső soron az osztrák kormányzat műve volt, hiszen ez alkalmasint még inkább felszította volna a világban a Habsburg-ellenes indulatokat, amelyek Angliában már Kossuth mostani rövid ottani időzése során is igen magasra hágtak. És Bach különben sem arra vágyott, hogy egy jótét lélek valahol a távolban egyszerűen meggyilkolja ezt a rebellist s így szabadítsa meg a Habsburg-birodalmat a részéről rá leselkedő veszedelmektől — láthattuk: Törökországba sem ilyen rendeltetéssel küldte utána a maga ügynökeit —, hanem azt szerette volna elérni, hogy Kossuthot odahaza állítsák hadbíróság elé és ennek az ítélete alapján végezzenek vele valóságosan is — úgy, amint távollétében (in contumaciam) képletesen (in effigie) már megtették 1851. szeptember 22-én, mikor is az ő nevét harmincöt társáéval együtt felrótták egy táblára s azután helyette ezt a táblát függesztették fel teljes ünnepélyességgel, a vesztőhelyre vezetettnek kijáró dobpergés közepette egy bitófára.18 De akármint volt is: annyi bizonyos, hogy a „Dubois" kiforralta merénylet elmaradt s Kossuth fenyegető árnya még hosszú évtizedeken át ráborult a magyar forradalom által 1849-ben porba sújtott és a porból csak nagy nehezen, csupán a készséges orosz fegyvertárs támogatásával feltápászkodott Habsburg-birodalomra. 1. Kossuth fogadtatása Sumenben 1849. november 21-én J. Steinmetz kiadta litográfia (MNM TKCs). 18 Vo. Magyar Hirlap 1851. szept. 23., 568. sz. 2607-2609.; Horváth Mihály. Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben III, Pest, 1872, 595.; Bisztray Gyula: Kossuth, Táncsics és forradalmártársaik halálos ítélete, Irodalomtörténet 1951, 481.