Századok – 2002
Dokumentumok - Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.) IV/909
KOSSUTH CENZÚRÁZOTT ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉDE 1848-BAN 925 Azt veti szememre a követ úr, hogy ezen leiratot10 7 ingerlőnek neveztem, és következetlenséggel vádolta azon pártot, melyhez tartozni dicsőségemnek tartom, mert az a leiratrul három napig tanácskozott. Vannak a logicának bizonyos nemei, melyeket én felfogni nem tudok. Hiszen, ha azon leirat mindenben tökéletes lett volna, ha aggodalmainkat eloszlatta volna, azt gondolja a követ úr, hogy három napig kellett volna felette tanácskozni?10 8 Hiszen éppen az, hogy három napig kellett felette tanácskozni, míg feltaláltuk az engesztelés útját, mutatja, minő benyomást tett azokra, kiknek aggodalmuk van, nem pedig azokra, kiknek aggodalmuk nincs. Hanem mi volt a tanácskozás eredménye? Az, hogy nem lépünk fel a szerkezet ellen, melyben nincs része azon magas egyéniségnek,10 9 kinek a leiratot köszönhetni, de kinek része nincs azon szerkezetben, mely megkeseríti a jótékonyságot, melyet a fejedelem nyújtani kívánt. Mi tehát tanácskoztunk, így lévén a dolgok, hogy egy felirati módot találjunk, melynek rövid philosophiája110 az: „Uram, királyom, azon első lépés, mely történt, a kiengesztelésre vezet, mi hagyjuk nyugodni a kedélyeket, nem megyünk részletes tárgyalásban, de mondunk neked három alkotmányos elvet, melyeket méltóztassál végrehajtani,111 mert tapasztalás fekszik előttünk, hogy ugyanaz mondatott már 1825-ben, ami most. "11 2 A király akkor is azt akarta, mint most, az elveket végrehajtani, de Ferenc császárnak11 3 sokan hallottuk azon thesisét, miszerént azt mondotta: „azt mondják nekünk, hogy absolut kormány vagyunk, s lám gróf Stadion11 * sem akar pénzt adni". Mibül kitetszik, hogy a bureaucratia hatalma a fejedelem akaratát is korlátozza, csak nem a nemzet és király, hanem önmaga érdekében. Mi ezúton kívántunk indulni, de a követ urak a másik térre mentek; tudniillik azon huszonegy, kiknek sohase volt aggodalmuk, és három, ki hozzájok csatlakozott,11 5 ők azt mondják, hogy van és legyen nyugalom az országgyűlésen keresztül, de ha százszor elhatározzák is, hogy nyugalom van, nyugodt részemrül csak akkor leszek, mikor az aggodalom, melyet alaposnak ismerek, tettleg el lesz hárítva a sérelemnek valóságos orvoslásával. Ha tehát a követ urak csak azt akarták, hogy a cancellárnak egy napi többséget mutassanak fel, azt elérték, de hogy a fejedelem szándékát elérték, hogy tudniillik az országgyűlés nyugodt legyen, azt tagadom. Tessék a követ uraknak választani. Én azt gondolom, hogy azon párt, mellyel ez 107 Az adminisztrátori rendszer tárgyában kiadott, 1848. január 30-i királyi leiratot. 108 Innen kezdve szinte a végéig alaposan átfogalmazva közölte a Pesti Hírlap Kossuth beszédét, a szövegrész tartalma azonban — a jelzett kihúzások kivételével — lényegében változatlan maradt. 109 István, Habsburg főherceg (1817-1867), akit 1847. november 12-én választottak Magyarország nádorává, valójában tevékeny részese volt a kulisszák mögött zajló titkos alkudozásoknak. Kossuth tudhatta ezt, és csupán taktikai megfontolásból viselkedett vele lojálisán. Vö. Barta István i. m. 531. 110 Értsd: filozófiája. 111 A Kossuth által fogalmazott, és Szentiványi Károly, Gömör megyei követ által előterjesztett felirati javaslatot közli: Barta István i. m. 502. 112 Lásd erről részletesebben Kossuth 1848. február 7-i beszédét. Vö. Barta István i. m. 517-518. 113 I., Habsburg Ferenc (1768-1835), II. Ferenc néven német-római császár, 1792-től magyar király, 1804-től osztrák császár. 114 Stadion-Warthausen, Johann Philipp gróf (1763-1824), 1805-től 1809-ig a Habsburg-monarchia külügyminisztere, majd 1815-től pénzügyminiszter. 115 Az 1848. február 5-i kerületi ülésen 24 megye szavazott a királyi leirat elfogadására, 23 pedig ellene. Többen ígéretüket megszegve, sőt követutasításuk ellenére szavaztak az elfogadás mellett, így maradtak alul Kossuthék egyetlen szavazattal.
