Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 895 arisztokrata, bukott bankár és vállalkozó éppen úgy akadt, mint ahogy a rendet csináló nemzetőrök között szerényebb munkabérrel beérő idősebb társaikra acsargó ifjú proletárok.4 0 Michelet dilemmája az volt: „Hogyan lehet Cavaignac pártján lenni, anélkül hogy a júniusi hóhérral tartana?"4 1 A történelem kegyetlen iróniája lehetett, ami történt. Ki ne ismerte volna Delacroix képét, s ne gyönyörködött volna a szabadság istennőjének a harc hevében feltáruló kebleiben, miközben a fegyveres harc első áldozatai azok a szép utcalányok voltak, akik kiállva a barikádokra, szoknyájukat felhúzták, és úgy kiáltottak a nemzetőrökre: „Lőjetek, gyávák...", „lőjetek banditák" - és a szexuális gátlásaiktól is — feltehetően — imigyen szabadulni akaró burzsoák le is lőtték őket. Victor Hugo örökítette meg naplójában ezt a jelenetet, úgy látva: „Egyik oldalon a nép kétségbeesése, másikon a társadalomé. Megmenteni a civilizációt, mint Párizs tette júniusban, szinte mondhatnánk, hogy nem más, mint megmenteni az emberi nem életét."4 2 (Gyulaynak lett volna néhány keresetlen szava, ha hírét veszi a nőgyilkolásnak!) Victor Hugo a forradalmár így foglalt állást a burzsoázia mellett, amely benne egyik ellenségét látta, miközben Flaubert 48-as regényének, Az érzelmek iskolájá-nak egyik hősét (Dussardier-t), aki nemzeti gárdistaként a felkelő munkásokra lövöldözött, viszont éppen megsebesülése után gyötörte a gondolat, hogy „az igazság ellen harcolt", hiszen a legyőzötteknek korábban egész sor olyasmit ígértek, amit nem tartottak be.43 Ez a folyamat pedig azzal ért véget, hogy Napóleon Lajos, miután elnökké választották, megcsinálta, amit oly sokan vártak tőle: a demokratikus cezarizmust. III. Napóleonnal a rend győzött a mozgalom fölött. Katonai uralom alakult ki napóleoni hőstettek nélkül, amelyek iránt élt a nosztalgia, de a kalandtól való félelem erősebb volt. A „kis Napóleon", a napóleoni legenda haszonélvezője jobbra és balra is ütve, a demokratikus kultúra dilemmáira adandó válaszokat elnapolta. Eötvös József, amikor a nagy francia forradalom „anatomikus rajzát" akarta felvázolni, a forradalmat pusztító „vészhez" hasonlította, „mely bármi erős legyen, ha elvonult, a tengert úgy hagyja, mint az volt, azon kivétellel legfeljebb, hogy sok mocskot és iszapot vetett ki partjaira". A forradalom Eötvösnél még olyan „pillanat, melyben a folyó kiáradt s sziklákat hord".44 Ez a katasztrófa szemlélet paradox módon sokban egyezik Petőfinek a forradalmat jellemző tenger-allegóriájával. Mégis Eötvös a tengeri vész és az áradó folyó hasonlatával az 1848-i derevolució diagnózisát nyújtotta, hiszen 1789 teremtő forradalom is volt, és Petőfi számára is 1848 csak ilyen lehetett. Mindkét forradalom egymást követő nagy felvonásokból állt. Csakhogy 1789-től fokozatosan tornyosultak a hullámok, hogy aztán a hullámhegyet a hullámvölgy kövesse, és a forradalom csak Napóleon bukásával érjen véget. 1848-ban a francia köztársaság kikiáltásával — úgy tűnt — egyik-pillanatról a másikra már tetőződött az ár. Nem lesznek egymást követő — 40 Theodore Zeldin: Histoire des passions françaises 1848-1945. 4. Colère et politique. Paris, 1979, 152.; Roger Price: Concise History of France. Cambridge, 1993. 173-176. 41 Eric Fauquet: Michelet ou la gloire du professeur d'histoire. Paris, 1990. 435. 42 Victor Hugo: Choses vues. Souvenirs, journeaux, cahiers 1847-1848. Szerk. Hubert Juin. Paris, 1972.346. 43 Gustave Flaubert: L'éducation sentimentale. Paris, 1995. 348. 44 Eötvös József: A francia forradalom története. Szerk. Gángó Gábor. Bp. 1990. 23., 80., 104.
