Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
Miskolczy Ambrus KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN A hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? Az ismeretlen napló szerzője Gyulay Lajos, erdélyi — olykor radikalizmusra hajló — liberális politikus, 1848-ban Zaránd megye egyik képviselője a pesti országgyűlésen. Naplója nem ismeretlen. Már szerzője életében tudtak róla, kisebbnagyobb részleteket közzé is tettek, pontosabban csak egy töredékét a mintegy 140 kötetnek, melyből a közeli jövőben az 1848-49-ben írt részeket, mintegy hat kötetet adunk ki.1 És ilyenkor vetődik fel igazán a kérdés, mit tudunk és tudhatunk meg egyáltalán egy naplóból. Hiszen ki vitatná, a napló tükör. Gottfried Keller az 1830-as években úgy vélte, hogy a férfi napló nélkül hasonló a nőhöz, akinek nincsen tükre.2 Valóban, a férfiúi önimádat és önsajnálat tükre. A naplóíró elsősorban önmagát nézegeti, mindenki más mellékszereplő, azáltal létezik, hogy ír róla. Az egyén elmagányosodása magyarázza, hogy a napló „komolyan veendő művészeti megnyilvánulás" lett.3 A napló pillanatnyi állapotot tükröz, de az örökkévalóság számára is írták. Nagy erénye: az őszinteség vagy annak látszata, pontosabban: az őszinteség követelményének érvényesítése. A naplóíró valamiféle palackpostának is szánta naplóját, az idő vízébe dobott írásnak, így járt el Kölcsey Ferenc, aki az 1832-36-i 1 A kéziratot Csetri Elekkel és V András Jánossal tesszük közzé, a hajdani Fontes sorozat hagyományainak megfelelően készülő bevezető kötetet Csetri Elekkel írtuk. Csetri Elek állította össze a Gyulay Lajos életét és munkásságát bemutató fejezeteket, munkánk többi része Gyulay Lajos 1848-1849-i tanúságát elemzi. Elemezzük Gyulay magán-mitológiáját, olvasmányait, ill. olvasási technikáit, valamint a kor politikai kultúráját, végül a történelmi emlékezet játékait. Munkánkban Gyulay Lajos tanúsága jobb megítélése érdekében idézünk lehetőleg minél több egykorú megnyilvánulást, ennek érdekében jelzünk egész sor anekdotikusnak tetsző fejleményt, amelyek felvillantásával a magyar forradalom sajátos vonásait is jobban megláthatjuk, miközben csak arra kérhetjük az olvasót, nézze el, ha Gyulay közvetlen és olykor némileg ironikus elbeszélésének a hatása alá is kerültünk. A jó napló egyébként nem olyan rossz társaság. A jelen dolgozat Gyulay bevezető kötetünk egyik fejezetének előtanulmánya. Eddig a következő előtanulmányok állnak megjelenés előtt: Olvasmány és történelem. (Adalékok Lamartine magyar olvasataihoz avagy a magyar forradalom francia forgatókönyve); Gyulay Lajos, a „nyelvújító"; Gyulay Lajos a francia regényvilágban - Debrecenben 1849. február - március; „Szabadság, szerelem" - a csillagok jegyében; A magyar demokratikus politikai kultúra labirintusában; Az emlékezet játékai avagy kitüntetés Debrecenben. Amikor Gyulay Lajos kiadásra kerülő naplóiból idézünk, akkor csak a dátumot jelezzük, hiszen ennek alapján visszakereshető az idézet. Egyébként a napló kötetszámát adjuk meg zárójelben, az oldaszámmal. Gyulay Lajos naplóit — a kezdetektől 1847-i kötettel bezárólag — a kolozsvári Egyetemi Könyvtár őrzi, 1848-as kötettel kezdődően az utolsó kötetig a kolozsvári Állami Levéltár vigyáz rájuk. 2 Georg Misch: Geschichte der Autobiographie. IV2. Frankfurt am Main, 1969. 959. 3 Friedrich Sengle: Biedermeierzeit. II. Stuttgart, 1972. 214.
