Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
88 JEMNITZ JÁNOS nyien и //ilson-adminisztrációhoz. Herron, aki közülük huzamosabb ideje Európában élt, valósággal az amerikai kormányzat európai-svájci meghatalmazottjává lépett elő, aki feltétlenül osztotta az amerikai kormány-szempontokat, s egyúttal Gompersszel is szövetségre lépett.53 A kisebbségi értelmiségiek 1917 áprilisában kiáltványt tettek közzé (ezt többek között U. Sinclair, J. Spargo, E. Russell, E. Walling írta alá), amelyben leszögezték: „mi mélységesen ellenezzük a szocialista párt háborúval és nemzetvédelemmel kapcsolatos állásfoglalásait... úgy hisszük, hogy a szocialista párt jelenlegi oppozíciója a háborúval szemben sérti a demokrácia érdekeit... Mi a békét akarjuk, de nem az akármilyen békét. Gyűlöljük a vérontást, de úgy véljük, hogy jobb a vérveszteség, mint a rabszolgaság gyáva elfogadása. Mi nem azonosítjuk a békét az egyének életének megőrzésével, mert az elviselhetetlen egoizmus lenne, s lehetetlenné tenné, hogy valaki a legfőbb ideál, a szabadság ügyéért feláldozza magát." A kisebbségiek, kombattáns nacionalista kiáltványaik ellenére,5 4 a szocialista mozgalomban elszigetelődtek. A párt nagy orgánumai az internacionalista felfogásnak adtak hangot, s a központi new-yorki lapban szólalt meg az ír J. Larkin, aki Wallingnak egy nyilatkozatára reflektált, s haragosan támadta, amiért úgy hitte, az internacionalizmust eltemetheti.55 E. Debs, a párt elnöke pedig szintén kiállt a St. Louisban hozott döntések mellett, sőt még az IWW-val való háborúellenes összefogás gondolatára is kész volt.56 Hillquit szkeptikus volt, s mint Troelstrához intézett 1917. március 29-i levele tanúsítja, nem látott lehetőséget arra, hogy az ország háborúba sodródását megakadályozza, ugyanakkor a kisebbségi nacionalistákkal szemben változatlanul a pacifista békepárttal rokonszenvezett.57 A párt centrumának legbefolyásosabb vezetőjeként később is a pacifista irányzat hangadója maradt, aki örömmel fogadta a februári orosz forradalom híreit,5 8 s jelentős szerepe volt abban, hogy St. Louisban háborúellenes határozatokat fogadtak el. Az amerikai kormány háborús terrorja, az Espionage Law alkalmazása azonban csakhamar nemcsak az IWW militánsait sújtotta, hanem a szocialistákat is. Első áldozata a párt hetilapja, az American Socialist volt, amit egymásután háromszor lefoglaltak, Hillquit tiltakozott Burleson postaügyi miniszternél, aki kijelentette: „a cikkek olyan benyomást kelthettek, mintha a háborút nem az elnök által meghirdetett legmagasztosabb eszmékért folytatnák, hanem sötét anyagi előnyökért... ami ártalmas lehet a háborús szellemre."59 Burleson miniszter ebben 53 Morris Hillquit: Loose leaves from a Busy Life. New York, 1934. 239-244. Bergert ekkor a Millwaukee Leaderben megjelent háborúellenes cikksorozatért fogták perbe és ítélték el többedmagával. 64 L'Humanité, 1917. április 6. 55 Horst Lademacher. Die Zimmerwalder Bewegung. Protokolle und Korrespondenz. The Haag-Paris, 1967. II. köt. 621-626, 632. 56 A kisebbségiek további egyéni nyilatkozatairól, a polgári radikális mozgalomban, illetőleg a •kormány-adminisztrációban játszott szerepükről részletesebben szól David A. Shannon. I. m. 91-103. 57 The New York Call, 1917. június 14. 58 Herbert M. Morais - William Cahn: Gene Debs. The story of the fighting American. New York, 1948. 96. 59 IISG Troelstra arch. 547/12-13.
