Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
844 HERMANN ROBERT hadtestével együtt küldjék a Tiszántúlra az orosz erők ellen. Kossuth (valószínűleg Perczeltől is támogatva) erre kapva kapott az ötleten, s úgy döntött, hogy az így egyesítendő két hadtest fővezérévé Perczeit nevezi ki; döntéséről pedig levélben értesítette a minisztériumot és a Mészáros-Dembinski kettőst.88 Kossuth döntése őszinte felháborodást keltett mind a miniszterekben, mind Mészárosban. „Kossuthnak — mondta Mészáros — mindig az a szenvedélye van, hogy engem kompromittáljon". Maga Dembinski is morgott a döntés miatt.89 Szemere miniszterelnök összehívta a minisztertanácsot, s a fővezérek jelenlétében tanácskozta meg az előállt új helyzetet. A minisztertanács után mind Dembinski, mind Mészáros, mind Szemere saját kezű levélben tudatta véleményét Kossuthtal. Dembinski úgy vélte, hogy ez a haditerv mindenütt csak sikertelenséget okozhat; ha ugyanis Jellacicot nem sikerül megverni, sőt, esetleg ő győz, felmentheti Temesvárat, s bármikor összeköttetésbe léphet az orosz főerőkkel. Ezért legjobb lenne Perczel tartalék hadtestét is Szegeden át gyors menetekben Arad felé, Wysockit pedig Vetter segítségére küldeni. Mészáros ezt azzal egészítette ki, hogy az oroszok a Bánság felé előnyomulva szükségképpen veszítenének erejükből, s Vetter győzelme esetén egy győztes magyar hadsereggel kerülnének szembe. Szemere ehhez még hozzátette, hogy bármennyire jő lenne is az oroszok megveretése „de ha ellenkezőképpen ütne ki, akkor a Jellacic semmivé tétele, a Bánát-Bács kitisztítása annak idejében meg nem történhetvén, a terv alapföltétele, lényege rontatnék meg".90 Kossuth a minisztérium és a fővezérek véleményét véve, haditanácsra hívta össze a Cegléden található tábornokokat; Perczeit, Lenkey Jánost, Dessewffy A-risztidet és Józef Wysockit.9 1 A haditanács úgy döntött, hogy mivel Vetter déli hadserege Wysocki hadteste nélkül is kiegyenlíti Jellacic haderejét; s mivel Wysocki leküldésének előfeltétele az lett volna, hogy Görgei feldunai hadserege fedezze a Duna-Tisza közét, s ez nem következett be; ezért tehát félreteszik Mészáros és Dembinski rendeleteit, s Perczel tartalékhadtestét és Wysocki hadtestét együttesen a Tiszántúlra vetik, s ezáltal kísérlik meg feltartani az oroszok előnyomulását. Jó esetben ez a hadsereg megverheti a tiszántúli orosz erőket; rosszabb esetben pedig akadálytalanul levonulhat Arad felé, s összeköttetésben maradhat az erdélyi hadsereggel is. A fentieket a haditanács tagjai Perczel által fogalmazott memorandumban közölték Kossuthtal. A haditervet tudató levelében Kossuth szemrehányást tett Mészárosnak is, mondván, hogy „a koncentráció nem effektuáltatott, 88 Kossuth ceglédi tartózkodására ld. Vukovics Sebő 148-150.; Mészáros Lázár П. 276-289. és Perczel levele Wysockihoz, júl. 7. MOL Wysocki-ir. d. sz. A minisztériumhoz intézett első levelét nem ismerjük; létezését azonban tanúsítja Vukovics i. h. és Kossuth jűl. 8-i második levele a minisztériumhoz. KLÖM XV 683-686.Valószínűleg ez lehetett az a levél, amelyet Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszter ellenjegyzett, mert a 92. jegyzetben hivatkozott levélen nincs miniszteri ellenjegyzés. Vukovics Sebő 150. Perczel kinevezését Id. KLÖM XV 690. 89 Mészáros reagálását szintén "Vukovics 149. örökítette meg. A minisztérium reagálására ld. még Dembinski emlékirata (v. ö. Banzer 321.) és Jerzy Bulharyn 191. (Dembinski nyomán). 90 A fővezéri duó és Szemere válaszát ld. MOL О HB 1849:9129., közli Steier Lajos I. 257-259. 91 Steier Lajos I. 179. és az ő nyomán Barta István Kossuth levelének kommentáijában Aulichot is a haditanács tagjai közé sorolja, ennek azonban nincs nyoma sem az emlékiratokban, sem az okmányokban. Aulich nem írta alá a tábornokok memorandumát és Vukovics Sebő 154-155. alapján úgy tűnik, hogy a tábornok Pesten volt ebben az időben. Mészáros a 93. jegyzetben hivatkozott levelében négy tábornokot említ, ezek pedig a következők voltak: Perczel, Wysocki, Dessewffy és Lenkey.
