Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
1917. IIÁBORÚ - BÉKE? REFORM - FORRADALOM? 85 nald cikke bizonyítja — e hadbalépést helytelenítette.3 6 Az olasz szocialisták az Avantiban ugyancsak elítélték az amerikai hadbalépést.3 7 Mikor az Egyesült Államok 1917 áprilisában ténylegesen háborúba lépett, a központi hatalmak szocialistáinál az első februári megdöbbenés után újfajta, a veszélyt lekicsinylő hangok terjedtek el. Igaz, éppen Németországban, a nyugati irányú imperializmus fő orgánumában Max Cohen már februárban is azt taglalta, Wilson és az Egyesült Államok ilyen lépését előre lehetett várni, hiszen Washingtonban mindig angol orientáció érvényesült.38 Ezek a vélemények azonban Berlinben-Bécsben ekkor még elszigeteltek voltak. 1917 áprilisában a helyzet némiként megváltozott, s a Sozialistische Monatshefte ekkor hosszabban taglalta: az Egyesült Államok nem készült fel a háborúra, a „német nép" viszont megtalálja majd az eszközöket az amerikai hadüzenet következményeinek orvoslására.39 Talán egyetlen következtetésként a német nyugati-gyarmati expanzió szociálsovinisztái azt a következtetést vonták le — lévén, hogy az amerikai hadbalépés időben egybeesett az orosz februári forradalommal —, hogy határozottabban kell törekedni a keleti béke megkötésére. Ez a gondolat a Sozialistische Monatshefte lapjain nem egyszer, nem elszigetelten jelentkezett. 1917 májusában Quessel ismételte meg ezeket, újra felvetve a keleti kiegyezés gondolatát -, de a német olvasókat ismét megnyugtatta, az Egyesült Államok beavatkozása még nem jár azonnali következményekkel, sőt bízott abban — se vonatkozásban az „ultrák" és a pártvezetőség között sem volt összhang —, hogy Angliát is térdre kényszeríthetik a tengeralattjáróháborúval, a fordított kiéheztetéssel.40 Ezek a német győzelmi remények Amerikai vonatkozásában szívósan továbbéltek, s a Monatshefte csoport másik vezető publicistája, Max Schippel még 1917 júliusában is megismételte, hogy az amerikai beavatkozást Európában 1918 tavasza előtt aligha lehet majd érezni.41 A jobboldaliakkal szemben a Gleichheit kifejezetten aggodalommal szólt az Amerikával kirobbanó háborúról.42 A Népszava 1917 áprilisában ugyancsak „nyugtató" értékelést adott, amely történetileg teljesen elhibázottnak bizonyult. A hadüzenet előestéjén a szerkesztőségi cikk úgy vélekedett. „A küszöbön álló amerikai háború inkább politikailag és gazdasági téren nagyjelentőségű." A cikkíró folytatta gondolatsorát azzal, hogy az Egyesült Államok eddig is nyíltan támogatta az antantot, a közvetlen európai hadi eseményekbe pedig nem tud beavatkozni, mivel a tengert szerintük a német tengeralattjárók ellenőrzik. „Az Amerikával való háborúskodás tehát elsősorban a tengeren indul meg, ha megindul valóban."4 3 36 The Socialist Review, 1917. május-június. A kortárs és szemtanú E. Shinwell szerint az angol munkástömegek körében általános volt a csalódás és a kiábrándulás Wilsonból, amikor az Egyesült Államok hadba lépett. Az ILP állásfoglalásai mögött ott húzódott ez az általános hangulatváltozás. (Emanuel Shinwell: I've lived it throug. London. 1973.) 37 Népszava, 1917. április 11. 38 Max Cohen: Amerika, der Weltkrieg und der Weltfrieden. Sozialistische Monatschefte. 1917. február 14. 39 Adolf Hepner. Amerikas Kriegsbeteiligung. Sozialistische Monatshefte. 1917. április 25. 40 Ludwig Quessel: Amerika und die Entente. Sozialistische Monatshefte. 1917. május 9. 41 Max Schippel: Amerika und Wirtschaftskrieg. Sozialistische Monatshefte. 1917. július 28. 42 Die Gleichheit, 1917. március 16. 43 „Amerika a háborúban". Népszava, 1917. április 6.
