Századok – 2002

Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823

KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 835 hogy csak akkor követi Dembinski utasításait, ha azokat Klapka, Görgei vagy Répásy tábornok ellenjegyzik. A katonai alárendeltségi viszonyok szempontjából szokatlan igényt egy hónap kellemetlen tapasztalatai magyarázták. A tisztikar azonban betartotta a polgári államokra jellemző politikai normákat. A március 3-án Tiszafüreden összeült tiszti gyűlésre Görgei indítványára meghívták Szemere Bertalant, a politikai hatalom teljhatalmű képviselőjét, s őt kérték fel közvetítésre. Szemere a hadtestparancsnokok kíséretében felkereste Dembinskit, s megpróbálta haditanács tartására rávenni. Dembinski erre nem volt hajlandó, mire Szemere letette őt a fővezérségről, s ideiglenesen Görgeire bízta azt. Kossuth a tiszafüredi eseményekről értesülve azzal a szándékkal indult el a táborba, hogy a felbujtónak tekintett Görgeit főbe löveti. Megérkezése után szabályos nyomozást tartatott, s látva a tisztikar hangulatát, Szemere döntését ő is jóváhagyta.47 A fősereg ekkor két csoportosításból állott: a Görgei vezette VII. és a Répásy Mihály vezette II. hadtest Tiszafüred környékén, Damjanich János III. és Klapka I. hadteste Szolnok környékén állomásozott. Görgei ideiglenes főparancsnoki kinevezése csak az I., II. és VII. hadtestekre szólt. Március 8-án azonban Kossuth az I., II., III., IV (bácskai vagy szegedi) V (aradi ostromsereg) és VII. hadtestek fővezérévé Vettert, s a Szolnokon lévő I. és III. hadtestek együttes főparancsnokává Damjanichot nevezte ki.48

Vetter rangban csaknem egyidős volt Görgeivel, s ezért kineveztetése megkövetelte előléptetését. Kossuth tehát a fővezéri megbízatással együtt altábornaggyá is kinevezte. Kossuth ekkor bizalmasai körében kijelentette: „Én az összes magyar seregek parancsnokságát Görgei kezébe nem adom soha."49 Kossuth az ezt követő három és fél hetet csaknem végig a táborban töltötte. Ott volt akkor is, amikor az újabb magyar ellentámadási kísérlet, amelyet Cibakháza és Nagykőrös térségében maga a fővezér vezetett, a téves felderítési adatok miatt viszszavonulással végződött. A kudarc után Vetter északi irányba csoportosította át csapatait, s Tiszafüredre tette át főhadiszállását. A visszavonulás során azonban már érzékelni lehetett a fővezér iránti bizalmatlanságot. így Kossuth, aki Görgeihez írott leveleiben védte Vetter intézkedéseit, március 23-án Csány László erdélyi országos biztoshoz írott levelében már a szívélyes egyetértés hiányával magyarázta a sikertelenséget; „vak engedelmességet tudok eszközölni, de szíves egyetértést nem".50 Tiszafüreden egy egyszerű szervezési intézkedés miatt tört ki az újabb válság. Vetter ugyanis március 25-én elrendelte a hadsereg átszervezését. Ennek során megszüntette a Damjanich vezette közép-tiszai hadsereget, azaz Klapka I. hadteste immáron csak közvetlenül a fővezér alárendeltségébe tartozott, Damjanichéba már nem.51

Az intézkedés tökéletesen indokolt volt, de Damjanich érzékenységét mé-47

Borús József: Tiszafüred - és a hozzá vezető út. HK 1974/2.; Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás. (In:) Tiszafüredi tanulmányok 4. Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből. Szerk. Füvessy Anikó. Szolnok, 2000. 31-104. 48

KLÖM XIV 601-603. és 613-621. 49

Vukouics Sebő 9. 50

KLÖM XIV 692-694., 700-703., 708-711. A Görgei-Kossuth levelezés vonatkozó darabjait közli még Hermann Róbert, 2001. 262-277. 51 HL 1848-49. 18/332., kivonatosan közli [Johann Nobili:] Der Winterfeldzug 1848-1849 in Ungarn unter dem Oberkommando des Feldmarschalls Fürsten zu Windisch-Grätz. Wien, 1851. 416-420.