Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
834 HERMANN ROBERT nem akarta kinevezni. Perczel Mórt összeférhetetlen természete, s december 30-i móri veresége miatt nem lehetett kinevezni. Kossuth számára tehát kapóra jött a Franciaországból „importált" újabb lengyel tábornok, Henryk Dembinski, az 1830-31. évi lengyel szabadságharc volt fővezére, aki litvániai visszavonulásáról volt híres Európában. Öt Teleki László, a magyar kormány párizsi megbízottja január elején küldte Magyarországra. Kossuth még 1848 november végén bízta meg Juliusz Falkowskit, hogy a Párizsban élő Dembinskit Magyarországra hívja. Teleki kijelentette neki: bármilyen pozíciót betölthet Magyarországon, amit akar. Dembinski azt válaszolta, hogy a fővezéri poszt kivételével bármit hajlandó elvállalni. „Ahol egy nemzet saját nemzetiségét védendő kelt fel, a hazaszeretet szenvedhet attól, ha sorsát egy idegen kezében látja".42 Az altábornagy január 18-án Miskolcon jelentkezett Szemere Bertalan felsőmagyarországi teljhatalmú országos biztosnál, aki azonnal továbbküldte Debrecenbe. „Bem jó nevet csinált a lengyel vezéreknek. Válasszátok meg őt is, legyen lelke a seregnek" - írta.4 3 Január 21-én Kossuth közölte Szemerével, hogy másnap Szolnok felé küldi Dembinskit Perczel és Répásy csapatainak megszemlélésére, „...tájékozza magát a körülmények iránt, s az egyesült tiszai seregek vezényletével fog megbízatni". Ezen a napon megszületett Dembinski „osztálytábornoki" (azaz altábornagyi) kinevezése.44 Mivel Kiss Ernőn kívül nem volt ekkor más altábornagya a honvédségnek, értelemszerű volt, hogy Dembinski fogja rangidősként megkapni a fővezérséget. Dembinski valóban elutazott Perczelhez, majd össze is veszett vele. A szóváltás olyan jól sikerült, hogy Perczel egyszerűen otthagyta hadtestét. Kossuth január 27-én Klapka ezredesnek, a felső-tiszai hadtest parancsnokának együttműködését kérte, amit Klapka meg is ígért.4 5 Január 29-én Kossuth kinevezte Dembinskit a Perczel-, Répásy- és Klapka-hadtestek fővezérévé.46 Február elején Kossuth közölte vele, hogy amint megismeri haditervét, kész Vécseyt, Damjanichot és Görgeit is alárendelni. Erre az alárendelésre csak február 12-én került sor, amikor a hadügyminisztérium — és nem az OHB — Damjanich és Görgei hadtesteit is Dembinski főparancsnoksága alá helyezte. Február 23-ig Vécsey is hasonló utasítást kapott. Dembinski már működése kezdetén a józan észnek ellentmondó intézkedéseivel elszalasztotta Franz Schlik es. kir. altábornagy elszigetelten álló hadtestét, s széttagolta a rendelkezésére álló erőket. Dembinski ugyanis a hadtesteket hadosztályokra tagolta, s a hadtestparancsnokok tudta nélkül diszponált velük. Haditervét senkivel sem volt hajlandó közölni. Amikor Windisch-Grätz tábornagy, a cs. kir. fővezér megindult Debrecen felé, a február 26-27-i kápolnai csatában a magyar főseregnek alig fele vett részt, s szenvedett vereséget. A visszavonulás során Dembinski ismét tanújelét adta hadvezéri alkalmatlanságának. A fővezér elleni mozgalom Klapka hadtestében bontakozott ki, s a tisztikar kijelentette, 42 Kovács István, 1998. 160-161; Georg Klapka, 1851. I. k. 216. 43 Szemere Bertalan 342. 44 KLÖM XIV 180., 183., 188. 45 KLÖM XIV 252-254. 46 KLÖM XIV 265.
