Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
824 HERMANN ROBERT és francia összeköttetéseire célozva — azt ajánlotta neki, „tehát jelentse ki maga illető helyütt, miszerint az ügyek vezérletére" Kossuth van leginkább hivatva. Ezt Klapka visszautasította, mondván, hogy ezt nem teheti, „mert érzem, hogy a hadviselés biztosabb lesz az én kezeimben, mint az övében". A találkozóról beszámolva Irányi azt tanácsolta Kossuthnak, mondjon le a közvetlen [had]vezérletről és „a diktatúra névről"; azaz ne akarjon egy személyben a katonai és politikai hatalom letéteményese lenni. „Kormányzói címmel Ön vinné a főhatalmat polgári és katonai ügyekben, Ön nevezné ki a fővezért és tehetné le, ha szükséges; a polgári ügyekre pedig tanácskozó bizottmányt nevezne maga mellé. A hatalom lényegét bírná, csak a formát szelídítené."1 Kossuth már ezek ismeretében találkozott előbb január 17-én Mednyánszky Sándor, Pulszky Ferenc és Ihász Dániel társaságában Klapkával. Klapka ekkor számolt be torinoi és párizsi tárgyalásairól s az általa szükségesnek tartott teendőkről. Kossuth túlzottan optimistának ítélte Klapka beszámolóját, s másnap, január 18-án négyszemközt tárgyalt vele a további teendőkről. Kossuth kijelentette, „a körülmények elég bonyolódottak ahhoz, hogy valószínűnek látszassék, miként egy vagy más úton cselekvésre lehetünk hivatva", ezért szükséges, hogy kettőjük viszonya „tisztába hozassék." Ettől függ, „együtt, egymás mellett, vagy egymás ellen fogunk-e állani a jövendőben." „Hazánk bukásához több körülmény vágott össze, melyek közt mindnyájunknak, rajtam kezdve, a nagy feladathoz készületlensége nem az utolsó" - folytatta Kossuth. „A nép fia, a honvéd helyt állott hősiesen, de azontúl borzasztó híjával valánk a készültségnek. Azonban hibák s balesetek mellett, végre is hazánk bukása az elhagyatottság érzetén kívül egy fő kútfőre vezethető vissza: a katonai hatalomnak a polgári hatalom irányábani riválitására, ama szoldateszkai negédre és nagyravágyásra, mely a szellem egységét felbontva, a kormány tekintélyét aláásta, hatását paralizálta, s árulással végződött. - E keserves tapasztaláson okulva, határozott meggyőződésem, hogy forradalomban, mely háborúval van összekötve, a katonai s polgári főhatalomnak egy kézben kell lenni. Csak így lehet sikerre számítani; mert csakis így lehet a riválitás eltávoztatva; csak így lehet egység, s a gépezet minden kerekeinek összevágása; csak így lehetséges, hogy a hadsereg s nemzet nem elkülönözött mennyiségek legyenek; az első a másodikat szoldateszkai negéddel lenéző, a második az első irányában ingerlett s gyanakodó; csak így lehet az egész nemzet egy nagy tartalék-hadsereg, a hadsereg pedig polgár." Ő maga ennek szükségét a múltban is ösztönösen érezte; így 1849 március végén, a tavaszi hadjárat előestéjén, amikor Klapka vezérkari főnöksége mellett ő maga akarta átvenni a fővezérséget. Ám Klapka akkor Kossuth azon kérdésére, „hogy a csatatéren, hol tanácskozásra nincs idő, adhatják elő magokat oly katonai rutint (mondom, rutint) feltételező rögtönös rendelkezések szükségei, melyek lehetetlenné teszik, hogy avatatlanságom mellett magam vigyem a fővezérletet", igennel válaszolt. „Sajnálom, hogy Ön nézetének engedtem" - folytatta Kossuth. „Most, midőn sok tanulás s fürkészet után a hadtudomány minden ágaiban magamat avatottnak tudom, tökéletesen meg vagyok győződve, hogy ha akkor ön nézetének nem engedek, a haza nem veszett volna el. - Konszolidált kormány 1 Irányi - Kossuth, London, 1859. jan. 15. Közli Koltay-Kästner Jenő, 1949. 12-13.
