Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
808 ERDŐDY GÁBOR állapotok előidézésén, melyek lehetővé teszik számukra végleges elszakadásukat a Habsburg birodalomtól. „Sosem létezett meghatóbb harmónia" - állapítja meg a feltételezett összeesküvés leleplezőjének leplezetlen iróniájával, egyúttal azonban arra is figyelmeztetve, hogy a német császárság és a magyar királyság között ott találhatók „gyámjaik", az elnyomott szláv népek. A felbomlás megindulásáért tehát a Habsburg udvart, az osztrák németek és a magyarok politikáját egyaránt felelőssé teszi, együtt érző rokonszenvet azonban inkább a szlávok irányában nyilvánít. Nem záija ki, hogy a folyamat véres és rettenetes polgárháborúk sorozatában, azok összegződéseként pedig akár összeurópai konfliktusban teljesedjen ki, maradék optimizmusa megőrzése érdekében — a legfrissebb bécsi hírek alapján — azonban a békés megoldás esélyét is nyitva hagyja. Értesülései szerint ugyanis a birodalmi gyűlés komoly erőfeszítéseket tesz az újraegyesítés császári-királyi jogar alatt történő előmozdítására, és az érintett népek — beleértve az itáliaiakat is — kongresszusának összehívásán fáradozik azzal az egyértelmű elszántsággal, hogy valamennyi érdekelt fél beleegyezésével megállítsák, majd visszafordítsák a felbomlás folyamatát. (A magyarok részvételének kérdéséről nem esik szó!)8 1 Egy október 29-én megjelent írás szerzője nem kívánja magára vállalni annak eldöntését, mennyire veheti komolyan Európa a német parlamentet. Utal arra, hogy Ausztriában, s ez által egyben a tervezett német egység területén forradalom tört ki, amely elől az uralkodó Olmützbe, azaz a szláv népesség körébe menekült, s a továbbiakban onnan iránjátja Bécs visszavételének előkészületeit. Hangsúlyozza, hogy mindezzel egy időben a német állam területét egy keleti barbár invázió fenyegeti és furcsállja, sőt egyenesen természetellenesnek nevezi, hogy a forradalom által létrehozott frankfurti nemzetgyűlés nyugodt közömbösséggel veszi tudomásul a fenyegetést. Az európai közvéleményre hivatkozva fogalmazza meg a kérdést: „Csupán mítosz, vagy valóság a német birodalom?"82 A bécsi forradalom nyomán kialakult helyzetről, a változások lehetséges tartalmáról számos önálló, több irányból közelítő értékelés jelenik meg a továbbiakban is. A Le Précurseur „La Croatie"83 címmel október 26-án, az első oldalon publikált tanulmánya áttekintve a térség történetét többek között azt tartja fontosnak kiemelni, hogy mintegy tíz évszázados bolgár, magyar és török elnyomást követően a románok függetlenségre törekednek, és több évszázados hallgatás után immár a szlávok is új nemzetiséget akarnak alkotni. Utóbbi ambíciók felerősödése mögött orosz inspirációkat is felfedez, megállapítva, hogy Szent-Pétervár a pánszlávizmus terjesztésével kívánja befolyását erősíteni, különösen Ausztria szláv lakosai körében. E felvázolt történelmi-földrajzi környezetben határozza meg a horvát mozgalom helyét, kiindulásként világosan leszögezve, hogy Zágráb Ausztria Magyarország elleni fellépését támogatja egyértelműen. Horvátország bemutatása során kiemeli, hogy már a 7. században független királyságként létezett és all. század végén került magyar függésbe. Úgy véli, hogy Jellacic és társai egyszerre reprezentálják a régi idők barbarizmusát és a modern idők eszméit. A horvát katonákat félbarbár állapotúnak, ám fegyelmezettnek tartja, akik készek teljesen az 81 „Belgique" LOB 1848. okt. 21. No. 294. 1. 82 „Belgique" LOB 1848. okt. 29. No. 302. 1. 83 „La Croatie" LP 1848. okt. 26. No. 300. 1.
