Századok – 2002

Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789

KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR 48-RÓL 793 A februári forradalmi események magyarországi hatásával a Le Messager „Allemagne" című rovatában foglalkozott, amikor a Gazetta de Breslau híradását tolmácsolva ismertette, miszerint a magyar ellenzék a nemzetközi erőviszonyok módosulása ismeretében felbátorodott és immár „nyíltan felfedte terveit." Érté­kelése szerint: Magyarország mindössze egy lépésre van a forradalomtól, miköz­ben parlamentje küldöttséget indított Bécsbe, hogy átadja uralkodójának a füg­getlen és felelős magyar minisztérium, a modern kor szellemének megfelelő alkot­mányos monarchia, s a népképviseleti országgyűlés megteremtésére irányuló kö­vetelését. S bár a tájékoztató külön nem tért ki rá, olvasói a közölt tények alapján megismerhették, hogy a magyarok programja semmiben nem lépi túl a Belgium­ban már sikeresen működtetett liberális-alkotmányos rendszer kereteit.12 Az európai forradalmi hullám kiteljesedését nyomon követve a L' Observa­teur március 20-án jelentette be Metternich bukását. A beérkező hírek alapján a liberális belga közvélemény a bécsi forradalom kitörésében meghatározó szerepet tulajdonított Kossuthéknak. A fordulat kezdeményezői közül a helyi egyetemis­tákat és a birodalmi fővárosban tartózkodó magyarokat külön kiemelve arra em­lékeztetett, hogy a magyar országgyűlés az egész birodalom, azaz az örökös tar­tományok számára is követelte a reformok bevezetését, sőt egyenesen Magyaror­szág elszakadásával fenyegetett, amennyiben kezdeményezését elutasítanák.13 Március 24-i számában a Le Messager a Kossuth Lajos vezette magyar delegáció március 15-i bécsi útjáról számol be. Kifejezetten pozitívan ábrázolva a történteket — sa közép-európai forradalmi eseményekben megnyilvánuló kölcsönhatásokra irányítva a figyelmet — azt emelte ki, hogy a magyarokat minden nemzeti gyű­lölködést elfeledve, kimondhatatlan örömmel fogadták, és azt jósolta, hogy Ma­gyarországnak Lombardia, Galíciának pedig Németország fog kezet nyújtani.14 A szinte idillikus képet egy másnap megjelent bécsi kommentár tette árnyaltabbá. A levelező szerint a bécsi mozgalmat a magyarok provokálták ki azzal, hogy „a lehető legparancsolóbb elszántsággal" szorgalmazták a reformokat, melyeket „szinte radikálisnak lehet nevezni." Úgy véli, hogy az udvar bölcsen járt el, amikor engedett a követeléseknek, miután a magyarok egyértelmű elszántsággal tudo­mására hozták, hogy nem hajlandók félmegoldásokkal beérni.1 5 A pozsonyi folyamatok felgyorsulásáról tájékoztatva a belga liberális lapok az így kivívott eredmények közül mindenekelőtt azt emelték ki, hogy István fő­herceg nádort „teljes jogkörrel felruházott királyi kormányzó"-vá, gróf Batthyány Lajost pedig miniszterelnökké nevezték ki. Hangsúlyozták, hogy az egyik országy­gyűlési határozat — mintegy a nemesi gyülekezet nemzetgyűléssé történő átala­kulását demonstrálva — a személyes szavazás jogával ruházta fel a megyék, vá­rosok, szabad községek és káptalanságok követeit. Utaltak másrészt arra is, hogy a diéta permanensnek nyilvánította magát mindaddig, amíg a kor igényeiből el­kerülhetetlenül következő valamennyi reform kidolgozása nem történt meg, de csak a legfontosabb törvények elfogadásáig kíván együtt maradni s a részletek 12 „Allemagne" LM 1848. márc. 12. No. 72. 3. 13 Egy március 14.-én Bécsből küldött levél alapján Id. „Troubles á Vienne" LOB 1848. márc. 20. No. 80. 2. 14 „Nouvelles d' Allemagne" LM 1848. márc. 24. No. 84. 2. 15 „Nouvelles d'Allemagne" LM 1848. márc. 25. No. 85. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents