Századok – 2002

Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789

KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR 48-RÓL 791 általános tudnivalók ismertetése mellett utal a pesti politikai körök befolyásának jelentőségére, az érdemi változások esélyéről azonban összességében borúlátóan vélekedik, és az előre valószínűsített kudarcokért az ellenzéket teszi felelőssé.1 Úgy ítéli meg ugyanis, hogy az a kormány legkedvezőbb, és az ország javát szolgáló kezdeményezéseit öncélúan utasítja vissza, és tudatosan provokálja az összeütközést. A formálódó politikai patthelyzetért egyértelműen az oppozíció felelősségét hangoztatva méltatja az uralkodó jóindulatát és ostorozza az „eszelősöknek" nevezett radikális országgyűlési ifjak magatartását.2

Az ellenzék legjelentősebb alakját Kossuthban jelöli meg, és mindenekelőtt az ő aktivitásának tudja be, hogy bár az alsótábla válaszfelirata megköszönte a király pozitív kezdeményezéseit, a hangsúlyt azonban a sérelmekre helyezte és határozottan követelte Ferdinánd korábbi ígéreteinek megvalósítását, mint ahogy nem rejtette véka alá az osztrák kormány agresszív politikája miatt érzett rosszallását és aggodalmait sem.3 Miközben a liberális belga közvélemény a magyarországi események fő tendenciáit január-február folyamán nagy vonalakban jól érzékelte, külpolitikai tájékozódása középpontjába az itáliai változásokat állította. A L'Observateur híradásai pontosan rekonstruálták azt a folyamatot, melynek eredményeként a XVI. Gergely, I. Miklós és Ferdinánd egységfrontjával szemben az itáliai patrióta mozgalom kibontakozott és február közepére a legjelentősebb olasz fejedelmek Habsburg-ellenes alkotmányos-nemzeti együttműködésévé teljesedett ki. Különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy az ellentétek kiéleződése Palmerston aktív és támogató érdeklődését is felkeltette, és nem kevésbé bíztatónak nevezte, hogy Dánia és Poroszország királya is belépett „a reformok kórusába."4 A nemzetközi helyzet alakulását történelmi dimenziókba helyezve, s a Journal de Bruxelles с. katolikus lappal vitatkozva, február 18-án pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a despotizmus és a szabadság közötti egyetemes küzdelemben utóbbi Franciaországtól kapta döntő impulzusait. Míg ugyanis Anglia két forradalma szerinte csupán a szigetlakók ügye maradt, s „az amerikai forradalom sem zavarta meg a szomszédok álmait", addig a francia nép a világ sorsát napjainkig meghatározó változásokat indított el.5 A párizsi februári forradalom kirobbanását a vizsgált belga orgánumok egyértelműen elutasító fenntartásokkal fogadták. Egybehangzóan hangsúlyozták a bukott kormány felelősségét,6

miközben határozottan kinyilvánították a forradalommal és a tömegmozgalmakkal szembeni ellenérzéseiket is. „Minden illúzió, 1 „Nouvelles diverses de 1' étranger" (a La Gazetta d' Augsbourg alapján) L' Observateur Belge (a továbbiakban LOB) 1848. jan. 7. No. 7. 3., vö. jan. 8. No. 8. 3., jan. 16. No. 16. 3. 2 „Nouvelles de 1' étranger" (a Gazetta de Cologne alapján) LOB 1848. jan. 29. No. 29. 3. 3 „Nouvelles de Г étranger" (a Gazetta de Breslau alapján) LOB 1848. febr. 11. No. 42. 4., vö. febr. 17. No. 48. 4 ld. a „Belgique" с. vezércikket LOB 1848. jan. 16. No. 16. 1., vö. „Nouvelles de 1' étranger" jan. 11. No. 11. 3., jan. 12. No. 12. 3., jan. 25. No. 25. 3., „Belgique" febr. 13. No. 44. 1. 5 „Belgique" LOB 1848. febr. 18. No. 49. 1., vö. „Belgique" febr. 8. No. 39. 1. 6 A Le Précurseur (a továbbiakban LP) a megbuktatott rendszer rugalmatlanságát kárhoztatja és rámutat, hogy a felelős francia politikusok későn ismerték fel az intézkedések szükségességét - ld. „La situation" 1848. febr. 28. No. 59. 1. A Le Messager de Gand (a továbbiakban LM) a forradalom kitörését három tendencia: egy illojális kormány, egy komolytalan ellenzék és egy megnyomorított nép törekvéseinek sajátos egybeesésével magyarázza és azt sem zárja ki, hogy szándékos provokáció történt, s a kormány tudatosan előidézett zavargásokra hivatkozva készült az ellenzékkel leszámolni - ld. „Gand" 1848. febr. 25. No. 56. 1., vö. febr. 26. No. 57. 1.