Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
80 JEMNITZ JÁNOS Ahogyan már a gothai kongresszuson Fritz Heckert, a chemnitzi spartakisták vezetője bírálta a „függetlenek" vezetőinek következetlenségét, a konferenciához Zetkin írt olyan üzenetet, amely az orosz forradalmi példa követésére szólított. A konferencia másnapján Zetkin úgy értékelte a konferenciát, mint amely nem ment el elég messzire. Zetkin bátor következetességet, szigorú centralizációt követelt, s a régi 1907-1912-es határozatok, illetőleg Zimmerwald és Kienthal döntéseinek megerősítését kérte számon az új párttól.14 Noha a spartakisták igényeit a „függetlenek" vezetői nem teljesítették, a spartakisták az új ellenzéki párttal ezután sem szakítottak, minthogy féltek az elszigetelődéstől. Egyedül a brémai baloldaliak tettek kísérletet arra, hogy a spartakisták nélkül új forradalmi pártot alakítsanak - ami azonban sikerre nem vezethetett. Heckert az említett és ismertetett közös akcióprogram kiadása után már azt hirdette, hogy a régi pártprogramokra való hivatkozás nem elégséges, új eszmei-elvi alapvetésre van szükség.1 5 Álláspontjának azonban alig volt bármiféle mozgalmi-gyakorlati következménye. A berlini baloldal másik kisebb csoportja, a Borchardt körül tömörülő Lichtstrahlen-irányzat hívei e napokban olyan következtetésre jutottak, hogy szervezett politikai pártra nincs is olyan nagy szükség - ami ugyancsak zavarta a baloldaliak tisztánlátását. A szervezetlen baloldallal szemben a „függetlenek" pacifista vezetői még könnyebben megszilárdíthatták pozícióikat.1 6 A „függetlenek" vezetői lehetőségeikkel azonban a kongresszus után csak korlátozottan éltek. Kautsky a kongresszus másnapján újra a pártvezetőségre hárította a felelősséget a bekövetkezettekért, és hangsúlyozta, hogy Gothában nem vállalkoztak többre, mint a kizárt ellenzékiek összefogására. Emellett aláhúzta, hogy az egész szervezkedés átmeneti jellegű. Az adott pillanatban az elvek megvédelmezésére szükség van e lépésekre, minthogy az egység nem lehet olyan fétis, amely a mozgalmat azután tévútra vezetheti. A „többségi" pártvezetőség bírálatán túl azonban Kautsky a „függetlenek" pozitív programját nem fejtette ki, ehelyett azt emelte ki, hogy az ellenzék szervezeti felépítése laza, demokratikus - s így a rokonszenvezők csatlakozhatnak hozzá anélkül, hogy autonómiájukat elveszítenék.17 A „függetlenek" szellemi vezére a kombattáns forradalmi célkitűzések megjelölése helyett hosszabb ellenzéki, erőgyűjtési periódusra rendezkedett be. A konferencia munkáját több cikkben értékelte utólag a Gleichheit is. Itt szólalt meg L. Zietz, aki a pártszakadással foglalkozva a felelősséget ugyancsak a párttöbbségre hárította, mert a többségi pártvezetők megbénították azokat az erőfeszítéseket, amelyek energikus és határozott békelépésekre akarták a kormányt rákényszeríteni.18 Zietz nyilatkozata mellett a Gleichheit szerkesztőségi cikkben köszöntötte az USPD megalakulását, az ellenzéki erők összefogását.19 Ez a szerkesztőségi 14 Clara Zetkin: Válogatott beszédek és írások. Budapest, 1961. 404-408. 15 E. Prager: i. m. 147. 16 Walter Bartel: Die Linken in der deutschen Socialdemokratie im Kampf gegen Militarismus und Krieg. Berlin, 1958. 421. 17 K. Kautsky: Die Gothaer Konferenz. Die Neue Zeit. 1917. április 20. 18 L. Zietz: Genossin Jensen zur Antwort. Die Gleichheit, 1917. április 27. 19 Die Gleichheit, 1917. április 27.
