Századok – 2002

Krónika - A Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének négy évtizede (Reszler Gábor) III/734

KRÓNIKA 735 ték nappali tagozaton az intézmény falai között, azután pályakezdőként levelezőn fejezték be tanulmányaikat. A szükség teremtette sajátos megoldás nem mehetett a képzés színvonalának rovására, nem kezdhette ki azt a kezdettől fogva igényként megfogalmazott törekvést, hogy az új főiskola minél hamarabb illeszkedjen be a szűkebb környezetet jelentő Nyíregyháza és az akkori Szabolcs-Szatmár megye szellemi életébe, valamint a főiskolák és egyetemek bővülő családjába. A hatvanas évek elején a már nagy múltra visszatekintő nyíregyházi tanítóképzés is a magas színvonal meghonosításához nyújtott példát, ezért a tanárképző főiskola vezetése és kezdetben szerény számú oktatói gárdája kezdettől fogva lépéseit az élen haladó tudományos műhelyekhez igazította. Ennek szellemében a régióban meghatározó szerepet játszó debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem mellett a Nyíregyházán és a megyében működő kulturális intézményekkel — így a megyei levéltárral, a TIT megyei és városi szervezetével, a kialakuló múzeumi hálózattal — épített ki a Történettudományi Tanszék oktatást és tudományos kutatást segítő kapcsolatokat. Ezzel párhuzamosan a Magyar Történelmi Társulat megyei szervezetének köszönhetően elsősorban a középiskolákban tanító történelemtanárok tanszéki kötődése erősödhetett. Az 1967-től immár nappali tagozatos történelem szakos tanárképzés tovább növelte az igényt a szűkebb és tágabb környezet tudományos műhelyeivel való még szorosabb kapcsolattartásra. A magyar szellemi élet folyamatos figyelemmel követése ankétok egész sorát eredményezte. Szakmai visszhangot kiváltott kötetek, tanulmányok szerzői látogattak Nyíregyházára, hogy új megközelítéseket, eredményeket tartalmazó munkájukról a főiskolai hallgatóság előtt véleményt cseréljenek. így vált a nyíregyházi főiskola visszatérő és mindig szívesen látott vendégévé Makkai László, Benda Kálmán, R. Várkonyi Ágnes, Köpeczi Béla, Szakály Ferenc, Spira György, Urbán Aladár, és a sort hosszan folytathatnánk. Akadtak, akik féléveken át katedrára léptek, és szerepet vállaltak a nyíregyházi tanárképzésben, ahogyan például Hegyi Klára tette. A História folyóirat indulásakor Glatz Ferenc beszélt a főiskolások és érdeklődők előtt a szerkesztői szándékról és koncepcióról. Ezek a találkozások alapozták meg és tették megvalósíthatóvá a tízkötetesre tervezett Magyarország története megjelent köteteinek nyíregyházi szakmai vitáját. A Történettudományi Tanszék a Debreceni Akadémiai Bizottság Történettudományi Munkabizottságával karöltve első ízben 1979. november 21-én szervezte meg a polgári korszakot átfogó 6-7-8. kötetekről szóló vitaülést. Ahogy azt a vitáról készített, a Századok 1981. évfolyamának 6. számában megjelent beszámoló elé írt bevezetőjében Hársfalvi Péter, a tanszék akkori vezetője megállapította, a tudományos esemény szervezői hírvivői és méltatói kívántak lenni a debreceni egyetemen és a nyíregyházi főiskolán folyó történelemoktatás, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék közép- és általános iskolai történelemtanárai és általában az érdeklődő közvélemény előtt e nagy történettudományi vállalkozásnak. A szándék az volt, hogy a korszakban járatos kutatók véleményt formálhassanak a kötetek által átfogott korszak egészéről, illetve az egyes szakterületekről, mint például a politikai történetírás, az ipar és mezőgazdaság vagy a társadalomtörténet néhány kérdéséről. A szerkesztőkkel együtt 16-an szólalhattak fel, és az imponá-