Századok – 2002

Krónika - Pach Zsigmond Pál (1919–2001) (Gunst Péter) III/730

732 KRÓNIKA fájdalmasságát, a politikai légkör, s benne saját személyes helyzetének ellentmondásosságát. Igazán majd az 1956 októberi forradalom váltja ki benne is azt a katarzist, amely után megkezdődhetett az elvi tisztázódás folyamata. 1956. október 23. után a Történettudományi Intézet forradalmi bizottságának elnöke elkérte tőle az intézeti kulcsokat, — ezzel tíz évre megszakadt közvetlen kapcsolata az intézettel. Visszahúzódott a Közgazdaságtudományi Egyetemre, s hozzálátott a 16-17. századi „második jobbágyságról" és az eredeti tőkefelhalmozás magyarországi folyamatairól korábban megfogalmazott tételeinek felülvizsgálatához. Kutatásainak újabb eredményeit „Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században" címen 1963-ban megjelentetett monográfiájában foglalta össze. Közben tudományos presztízse is növekedett. Még 1953-ban megkapta a kandidátusi fokozatot, s ehhez 1957-ben a tudományok doktora fokozat járult. Az Akadémia 1962-ben levelező taggá, 1970-ben rendes taggá választotta. 1963 és 1967 között a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora volt. Külföldi tudományos körök is magasra értékelték kutatásait. 1956 után számos nyugat-európai történettudományi folyóirat közölte tanulmányait. Korán bekapcsolódott a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság munkájába. 1960-tól rendszeresen részt vett a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszusokon, több alkalommal a magyar delegáció vezetőjeként. Kezdeményezésére alakult meg az MTA Gazdaságtörténeti albizottsága (magyar nemzeti bizottságként), ami lehetővé tette magyar kutatók folyamatos részvételét a nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszusokon. A magyarországi gazdaságtörténeti kutatásoknak az 1960-1970-es években bekövetkezett fellendülését, s természetesen személyes kutatásait is értékelve lett 1978-ban a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság elnöke. így kerülhetett megrendezésre az 1982. évi nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszus Budapesten Ez után a társaság tiszteletbeli elnökévé választotta. Ezekben az években sem csupán gazdaságtörténeti kérdések foglalkoztatták. Részt vett az 1958-ban a nacionalizmus kérdéseiről Magyarországon kirobbant vitákban. Bekapcsolódott a 16-17. századi függetlenségi küzdelmekről, valamint az abszolutizmusról Molnár Erik által kezdeményezett vitákba. Az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó írásai kivétel nélkül tanúsítják kimagasló elemző képességét, metsző logikáját. Tanulmányainak jó része összegyűjtve megjelent „Történelemszemlélet és történettudomány" című gyűjteményes kötetében (1977), majd 1987-ben „Történelem és nemzettudat" címen megjelent gyűjteményes kötetének tanulmányai jelezték, hogy ezek a kérdések továbbra is foglalkoztatták. Mint a Történettudományi Intézet igazgatója, „kirándult" más területekre is. 1983-ban az ő szerkesztésében adtak ki egy kötetet „A szocialista életmód" címen, amelyben magyar és szovjet kutatóknak az életmódról szóló kutatási eredményei láttak napvilágot. Molnár Erik halála után, 1967-ben tért vissza az MTA Történettudományi Intézetébe, melynek igazgatója lett. Irányítása alatt az intézet, s közvetve az egész magyar történettudomány gyorsan fejlődött, jelentős nemzetközi sikereket ért el. Rendkívüli munkabírását jelzi, hogy 1967-től még jó másfél évtizeden át ellátta