Századok – 2002

Folyóiratszemle - Uszpenszkij V. Sz.: Pavel Alekszandrovics Sztroganov III/718

FOLYÓIRATSZEMLE 719 I. Pál uralkodása alatt (1796-1801) Sztro­ganov apja a Művészeti Akadémia elnöke és a Cári Könyvtár igazgatója lett. Az akadémián Vo­ronyin is tanított, az idősebb Sztroganov pedig ekkor alapozta meg gazdag műgyűjteményét. Az ifjú Sztroganov ekkor került be a cár fia, Sándor baráti reformkörébe. A jövendő uralkodó pozi­tívan viszonyult az állam felől kiinduló és elle­nőrzött reformeszmékhez. Ezt tükrözik Sándor nevelőjéhez, Fr. C. Laharpe-hoz írott levelei. Fel­világosult alkotmányos terveit olyan személyisé­gekkel beszélte meg, mint V Kocsubej, N. No­voszilcev, A. Czartoryski és P Sztroganov. I. Pál rendőrállama bukása után 1801. március 12-én az új cár, I. Sándor kiadja manifesztumát, majd ősszel megkoronázzák. Magánlevelezéséből és baráti beszélgetéseiből előtűnő vezérlő elvei: nem fél a nehézségektől, de a reformok tekin­tetében csak néhány barátra és mint államfő, magára számíthat. Az ifjú cár és Sztroganov be­szélgetései az új állami reformokról szólnak. Sztroganov 1801. május 9-i, a cárhoz eljuttatott feljegyzésében (más reformerekhez hasonlóan) a szélsőségek és az ellenállás elkerülése érdekében „Titkos bizottság" felállítását és működését ja­vasolja. A bizottsági munkálatok érintenék az al­kotmányosságot, az államigazgatás különböző területeit, az oktatást, a vagyoni viszonyokat és az igazságszolgáltatást; fő célként „a közjó" e­lérését céloznák. I. Sándor támogatta a bizottság nemhi­vatalos tanácsadó szervként való működését, a­melyben négy 29-39 éves ifjűkori barátja vett részt. A bizottságban Sztroganov fellépett az o­roszországi emberi jogok törvényes elismerésé­ért, a paraszti életkörülmények javításáért, ajob­bágyság eltörléséért és az oktatási rendszer kor­szerűsítéséért. A „Titkos bizottság" 1801 és 1803 közötti tevékenysége nyomán egyes reformok (így pl. 1802-ben a minisztériumok felállítása, v. 1803-ban az egységes oktatási szisztéma létre­jötte) meg is valósultak. Érintetlen maradt vi­szont a cári monarchia és a jobbágyrendszer. Az évek múltával Sándor bizalmatlanabbul fogadta a reformterveket és mind óvatosabb és határo­zatlanabb lett életbe léptetésükkor. Az előbbie­ket jól példázza M. Szperanszkij liberális színe­zetű alkotmánytervének sorsa. Sztroganov jól megállta a helyét az 1804-től előtérbe került katonai és külpolitikai fela­datok megoldásában. Az austerlitzi csatában (1805) hősiesen harcolt egysége élén. Sz. R. Vo­roncov visszahívása után Sztroganov sikerrel tel­jesítette londoni küldetését: megőrizte az angol­osztrák-orosz szövetséget és elérte, hogy Napó­leonnal Oroszország nélkül ne kössenek békét. Szintén az ő közreműködésével annullálták az 1806. jűlius 8-i orosz-francia békeszerződést. Sztroganov nem elégedett meg az I. Sándor mel­letti szolgálattal, hanem kérte áthelyezését a hadszíntérre. Szuvorov és a Doni Kozák Had a­tamánja egy kozák ezred parancsnokságát bízta rá. Uszpenszkij szerint ha csak saját szerepét nézzük, a heilsbergi csatában egysége megállta a helyét. A szerző a tilsiti békét (1807. június 26.) úgy értékeli, hogy az Napóleonnak lélegzet­vételtjelentett, míg Sándornak lehetővé tette se­rege átszervezését, új szövetségesek keresését és a balti-tengeri orosz pozíciók erősítését. Az 1808-1809. évi orosz-svéd háborúban Sztroga­nov E I. Bagratyion hadteste egyik ezrede pa­rancsnokaként bonyolult hadműveletet hajtott sikerrel végre. A svéd háború után Sztroganov ismét Bagratyion és Platov alárendeltségében komoly feladatokat kapott a törökellenes mol­dáviai harcokban. Az új orosz parancsnok és Sztroganov között azonban ellentétek feszültek, így az utóbbi visszatért Pétervárra, ahol ekkor fejeződött be a Kazányi-székesegyház építése, amit Voronyihin épített. Ide vitték át a Roma­nov-ház védőszentjének, a Kazányi Istenanyá­nak az ikonját. A felszentelésre 1811. szeptember 15-én került sor. Időközben elhunyt Sztroganov apja. Fiá­nak azt tanácsolta: legyen igazi Istenhívő, orosz­ként az ország érdekét tartsa szem előtt és az igazságszeretet vezérelje. Apja után Sztroganov óriási vagyont és kb. három millió rubel adós­ságot örökölt. Az utóbbit csak az Állami Banktól felvett kölcsönnel tudta kiegyenlíteni. 1811. ok­tóber 11-én megnyílt a híres Carszkoje Szelo-i Líceum. Uszpenszkij lehetségesnek tartja, de nem tudja bizonyítani, Puskin és az itteni fran­ciatanár, D. Marat (a forradalmár J.-P Marat testvére) kapcsolatát. Ugyanígy Sztroganov is ta­lálkozhatott vele. Az 1812. évi orosz-francia ösz­szecsapásokban Sztroganov nagy szerepet ját­szott, amiért altábornaggyá léptették elő. Ősztől azonban tüdőgyulladása miatt egy időre kény­telen visszatérni Pétervárra. Sokáig azonban még így sem maradt otthon. Az 1813-as német­országi és francia területen folyó harcokban Sztroganov fiával együtt vett részt. A következő évben a Craon mellett vívott csatában az ifjú Sztroganov apja közelében halt hősi halált tizen­kilenc évesen. Ennek ellenére a beteg és fiát el­vesztett Sztroganov még tovább harcolt Laon környékén. Közben Pétevárott meghalt Voronyi­hin is. 1814 és 1815 a grófnak újabb elismeré­seket, örömöt, de még több lelki és fizikai meg­próbáltatást hozott. Az orvosok az elhatalmaso­dó tüdőbaj miatt portugáliai gyógykezelést java­soltak. 1817 májusában hagyta el hajója Kron­stadtot, de Koppenhága után a beteg állapota

Next

/
Thumbnails
Contents