Századok – 2002

Folyóiratszemle - Uszpenszkij V. Sz.: Pavel Alekszandrovics Sztroganov III/718

FOLYÓIRATSZEMLE 719 I. Pál uralkodása alatt (1796-1801) Sztroganov apja a Művészeti Akadémia elnöke és a Cári Könyvtár igazgatója lett. Az akadémián Voronyin is tanított, az idősebb Sztroganov pedig ekkor alapozta meg gazdag műgyűjteményét. Az ifjú Sztroganov ekkor került be a cár fia, Sándor baráti reformkörébe. A jövendő uralkodó pozitívan viszonyult az állam felől kiinduló és ellenőrzött reformeszmékhez. Ezt tükrözik Sándor nevelőjéhez, Fr. C. Laharpe-hoz írott levelei. Felvilágosult alkotmányos terveit olyan személyiségekkel beszélte meg, mint V Kocsubej, N. Novoszilcev, A. Czartoryski és P Sztroganov. I. Pál rendőrállama bukása után 1801. március 12-én az új cár, I. Sándor kiadja manifesztumát, majd ősszel megkoronázzák. Magánlevelezéséből és baráti beszélgetéseiből előtűnő vezérlő elvei: nem fél a nehézségektől, de a reformok tekintetében csak néhány barátra és mint államfő, magára számíthat. Az ifjú cár és Sztroganov beszélgetései az új állami reformokról szólnak. Sztroganov 1801. május 9-i, a cárhoz eljuttatott feljegyzésében (más reformerekhez hasonlóan) a szélsőségek és az ellenállás elkerülése érdekében „Titkos bizottság" felállítását és működését javasolja. A bizottsági munkálatok érintenék az alkotmányosságot, az államigazgatás különböző területeit, az oktatást, a vagyoni viszonyokat és az igazságszolgáltatást; fő célként „a közjó" elérését céloznák. I. Sándor támogatta a bizottság nemhivatalos tanácsadó szervként való működését, amelyben négy 29-39 éves ifjűkori barátja vett részt. A bizottságban Sztroganov fellépett az oroszországi emberi jogok törvényes elismeréséért, a paraszti életkörülmények javításáért, ajobbágyság eltörléséért és az oktatási rendszer korszerűsítéséért. A „Titkos bizottság" 1801 és 1803 közötti tevékenysége nyomán egyes reformok (így pl. 1802-ben a minisztériumok felállítása, v. 1803-ban az egységes oktatási szisztéma létrejötte) meg is valósultak. Érintetlen maradt viszont a cári monarchia és a jobbágyrendszer. Az évek múltával Sándor bizalmatlanabbul fogadta a reformterveket és mind óvatosabb és határozatlanabb lett életbe léptetésükkor. Az előbbieket jól példázza M. Szperanszkij liberális színezetű alkotmánytervének sorsa. Sztroganov jól megállta a helyét az 1804-től előtérbe került katonai és külpolitikai feladatok megoldásában. Az austerlitzi csatában (1805) hősiesen harcolt egysége élén. Sz. R. Voroncov visszahívása után Sztroganov sikerrel teljesítette londoni küldetését: megőrizte az angolosztrák-orosz szövetséget és elérte, hogy Napóleonnal Oroszország nélkül ne kössenek békét. Szintén az ő közreműködésével annullálták az 1806. jűlius 8-i orosz-francia békeszerződést. Sztroganov nem elégedett meg az I. Sándor melletti szolgálattal, hanem kérte áthelyezését a hadszíntérre. Szuvorov és a Doni Kozák Had atamánja egy kozák ezred parancsnokságát bízta rá. Uszpenszkij szerint ha csak saját szerepét nézzük, a heilsbergi csatában egysége megállta a helyét. A szerző a tilsiti békét (1807. június 26.) úgy értékeli, hogy az Napóleonnak lélegzetvételtjelentett, míg Sándornak lehetővé tette serege átszervezését, új szövetségesek keresését és a balti-tengeri orosz pozíciók erősítését. Az 1808-1809. évi orosz-svéd háborúban Sztroganov E I. Bagratyion hadteste egyik ezrede parancsnokaként bonyolult hadműveletet hajtott sikerrel végre. A svéd háború után Sztroganov ismét Bagratyion és Platov alárendeltségében komoly feladatokat kapott a törökellenes moldáviai harcokban. Az új orosz parancsnok és Sztroganov között azonban ellentétek feszültek, így az utóbbi visszatért Pétervárra, ahol ekkor fejeződött be a Kazányi-székesegyház építése, amit Voronyihin épített. Ide vitték át a Romanov-ház védőszentjének, a Kazányi Istenanyának az ikonját. A felszentelésre 1811. szeptember 15-én került sor. Időközben elhunyt Sztroganov apja. Fiának azt tanácsolta: legyen igazi Istenhívő, oroszként az ország érdekét tartsa szem előtt és az igazságszeretet vezérelje. Apja után Sztroganov óriási vagyont és kb. három millió rubel adósságot örökölt. Az utóbbit csak az Állami Banktól felvett kölcsönnel tudta kiegyenlíteni. 1811. október 11-én megnyílt a híres Carszkoje Szelo-i Líceum. Uszpenszkij lehetségesnek tartja, de nem tudja bizonyítani, Puskin és az itteni franciatanár, D. Marat (a forradalmár J.-P Marat testvére) kapcsolatát. Ugyanígy Sztroganov is találkozhatott vele. Az 1812. évi orosz-francia öszszecsapásokban Sztroganov nagy szerepet játszott, amiért altábornaggyá léptették elő. Ősztől azonban tüdőgyulladása miatt egy időre kénytelen visszatérni Pétervárra. Sokáig azonban még így sem maradt otthon. Az 1813-as németországi és francia területen folyó harcokban Sztroganov fiával együtt vett részt. A következő évben a Craon mellett vívott csatában az ifjú Sztroganov apja közelében halt hősi halált tizenkilenc évesen. Ennek ellenére a beteg és fiát elvesztett Sztroganov még tovább harcolt Laon környékén. Közben Pétevárott meghalt Voronyihin is. 1814 és 1815 a grófnak újabb elismeréseket, örömöt, de még több lelki és fizikai megpróbáltatást hozott. Az orvosok az elhatalmasodó tüdőbaj miatt portugáliai gyógykezelést javasoltak. 1817 májusában hagyta el hajója Kronstadtot, de Koppenhága után a beteg állapota