Századok – 2002

Történeti irodalom - Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus (Ism.: Mészáros Margit) III/706

708 TÖRTÉNETI IRODALOM demagógiával és ködös általánossággal" megtűzdelt ígéretgyűjteménynek tartsam. (Vö. Kónya Sándor: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Bp. 1968. 47, 64. Balogh Sándor — Gergely Jenő — Izsák Lajos - Jakab Sándor — Pritz Pál — Romsics Ignác: Magyarország a XX. században. Bp. 1985. 176. Borsányi György: Válságévek krónikája 1929-33. Az 1929-es gazdasági világválság hatása Magyarországon. Bp. 1986. 179.) Az utóbbi évek kutatásai azonban egyre inkább arról győznek meg, hogy a „Gömbös-jelenség" nem egyszerűen a „fasiszta típusú diktatúra" megteremtésének kísérlete, hanem a két világháború közötti magyar társadalom sajátos terméke, amely nem hasonlítható egyetlen más állam modernizációs törekvéséhez sem. (Vö. Mészáros Margit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciója a Gömbös-kormány idején. Múltunk 1997/2., Mészáros Margit: A magyar kül- és katonapolitika dilemmái és néhány szociáldemokrata értelmezése, különös tekintettel Gömbös Gyula kormányra jutására. Tanulmány. Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola 1998.) Egyetlen korabeli államot sem ért akkora trauma, mint Magyarországot, és egyetlen államnak sem voltak olyan kedvezőtlenek a nemzetépítési feltételei, mint hazánknak. Ne felejtsük el, hogy ugyanannak a generációnak kellett ezt az országot a megváltozott feltételek között az önálló nemzetté válás többszörösen megkésett útjára terelni, amelyik még a Monarchiában szocializálódott és a „boldog békeidők" tömegdemokrácia nélküli parlamentarizmusát kívánta vissza. Mellette azonban megjelent egy új nemzedék, amelynek szárnybontogatását a 20-as évek konjunktúrája és a Bethlen által kiépített rendszer féken tudta tartani. Am a világgazdasági válság újult erővel hozta felszínre azokat a megoldatlan kérdéseket, amelyeket ez a fiatalabb generáció és a hozzájuk csatlakozó, hatalomból kiszorult, állásaikat vesztett vagy éppen új egzisztenciát kereső rétegek már a 20-as években is radikális állami beavatkozással és a társadalom felülről való megszervezésével akartak megoldani. A problémakör megértéséhez rendkívül értékesnek tartom a tanulmánynak azt a részét, mely bemutatja Gömbös 1912-25 közötti politikai nézeteinek legfontosabb elemeit, és megpróbálja tisztázni a „Gömbös belpolitikája vezérfonaláénak nevezett fajvédelem fogalmát. (32-42.) Ez többszörösen is merész vállalkozás, mert véleményem szerint a történeti irodalomban a legkevésbé feltárt — néhány munkától eltekintve—, hogy mit értettek a Horthy-rendszerben „magyar faj"-on, és mi az oka annak, hogy nemcsak a (szélsőjobboldali radikalizmus használta a kifejezést. Konzervatív történészek, politikusok, teológusok szóhasználatában éppúgy megtalálható, mint a harmadik utasokéban, íróknál, költőknél egyaránt, és valamennyiüknél különböző értelmezésben. Nem könnyű megállapítani, hogy valóban azt értette-e Gömbös fajvédelem alatt, amit utólag a történettudomány neki próbál tulajdonítani. Annál is inkább, mert — ahogy a szerző is írja — Gömbös nem volt elméleti ember, nem foglalkozott elmélyülten olyan „alapfogalmak" tartalmával, mibenlétével sem, mint nemzet, fajvédelem. „Axiómának, az élet természetes velejárójának tartotta őket, melyek nem szorulnak magyarázatra. Politikusként más hasonló ügyekkel együtt ezt is gyakorlati problémaként, a konkrét szituáció, illetve a belőle adódó politikai feladatok oldaláról közelítette meg és kezelte." (32.) A szerző, mindazonáltal megkísérli értelmezni Gömbös fajvédő politikáját. Ennek elemeit a következőkben foglalhatjuk össze: a dualizmus kori liberális politika következtében túlsúlyba került zsidóság visszaszorítása; a magyar faj gazdasági érdekeinek intézményes védelme, a keresztény agrárgondolat, Magyarország gazdasági életének agrárszellemben való újjászervezése a nemzetfenntartó magyarság érdekei szerint; a magyar faj erősítését szolgáló szociálpolitika; nemzeti kultúra és oktatáspolitika, céltudatos fajvédő irodalom- és művészetpolitika; a társadalmi osztályok nemzeti alapra helyezése, a közöttük lévő különbségek megszüntetése; erős központi hatalom, mely szervezi, szabályozza az egyéneket magába olvasztó, alárendelő nemzeti/faji kollektívum életét; a nemzeti érdek primátusa az állam, jogrend, és az állampolgárok felett. A legnagyobb értelmezésbeli gondot az jelenti, hogy Gömbös — a szerző által is elismerten — soha nem definiálta a nemzeti érdek fogalmát, így a kutatók próbálják azt helyette megtenni. A legelterjedtebb magyarázatok szerint Gömbösnél a nemzet, faj, kollektívum, társadalom szinonim fogalmak. Ebből azonban az következik, hogy a fajvédelem fogalma semmiképpen sem rokonítható a szélsőjobboldali értelmezéssel, hanem például behelyettesíthető a nemzetvédelemmel. Ez azonban máris egy sor újabb kérdést vet fel a civil társadalom és az állam, a nemzet - nemzetiség - etnikum — felekezet viszonyáról. A tanulmány megpróbálja feloldani a fenti ellentmondásokat azáltal, hogy Gömbös politikai nézeteit radikális konzervatív jellegűnek minősíti, és elhatárolja mind az olasz fasizmustól, mind a nácizmustól, hazai vonatkozásban pedig a szélsőjobboldali Böszörményi és Szálasi pártjától a nacionalizmus, populizmus és az erőszak alkalmazása tekintetében. Kísérletet tesz — a teljesség