Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
660 SZILI SÁNDOR A szerkesztési munkálatokkal párhuzamosan Szawa Jeszipov szövegét is átdolgozták, majd összekapcsolták a „szibériai gyűjteményes évkönyvvel". Az átdolgozás az „Új évkönyv" szellemében történt. Jermak megítélését szinkronba hozták a hivatalos moszkvai koncepcióval. Ekkor kerültek a „Jeszipov-évkönyvbe" a szerzetes munkájának eszmeiségével ellentétes kiegészítések: a volgai rablásokról tudósító sorok, a cári csapatok elől menekülő kozákokat „farkasokhoz" hasonlító — negatív emocionális tartalmat hordozó — szókép, illetve az atamán felelőtlenségét hangsúlyozó epizód, amikor az alvó csapat táborát Kucsum egyik kegyvesztett szolgája kétszer is kikémleli anélkül, hogy azt a keresztény harcosok észrevennék.15 5 (Ez a mulasztás Jermak életébe és a szibériai hódítás átmeneti elvesztésébe került.) Az átdolgozott „Jeszipov-évkönyv" és a „szibériai gyűjteményes évkönyv" összekapcsolása Nagyezsda Dvoreckaja szerint arról tanúskodik, hogy a korabeliek már nem egyszerűen csak hivatali segédeszközt láttak az inventáriumban, de a Szibéria történelem napjaikig tartó folytatását is.15 6 A „szibériai gyűjteményes évkönyv" harmadik redakciója, az ún. ,JSÍariskinféle szerkesztmény", 1694-ben készült Tobolszkban, I. Péter cár közeli rokona, Andrej Fjodorovics Nariskin kormányzása idején (1693-1694). A „Jeszipov-évkönyv" ekkor kapta azt a végső formáját, melyet „bővített szerkesztményként" (Jeszipovszkaja letopisz raszprosztranyonnoj redakcii) ismer a szakirodalom. A bővítés főként stiláris elemekre korlátozódott, koncepcionális kérdéseket nem érintett. A tobolszki vajdák tevékenységét tükröző bejegyzések a Nariskin-korabeli eseményeket részletezték. A „Nariskin-féle szerkesztés" volt az utolsó redakció, amely során a „szibériai gyűjteményes évkönyv" teljes struktúrája módosult. A 18. század folyamán végrehajtott további kiegészítések alkalmával az 1694-ig terjedő rész és a bevezetésként hozzácsatolt „bővített szerkesztésű Jeszipov-évkönyv" szövege érintetlenül maradt. A „szibériai gyűjteményes évkönyv" ekkorra már elveszítette eredeti, hivatalos funkcióját, és a helytörténet iránti érdeklődést kielégítő historiográfiai alkotássá változott.15 7 * * * Szemjon Uljanovics Remezov (1642-1720 után), Szibéria első világi történetírója a tobolszki lokálpatrióta literátus réteg legtehetségesebb tagjai közé tartozott. Szellemi fejlődését alapvetően meghatározták a családi hagyományok. Nagyapját, Moiszejt 1628-ban száműzték az Urálon túlra. A kozák ötvenedest megbecsülték új lakóhelyén, gyorsan emelkedett a szolgálati ranglétrán. Szibériát következetesen „cárságnak", a különleges jogkörökkel folruházott tobolszki vajdát „cárnak" titulálta. Élénken érdeklődött a Jermak-legendák iránt, kapcsolatot tartott az expedíció veteránjaival. Uljan nevű fia széleskörű „népies" műveltségre tett szert. Juraj Krizanic,15 8 aki 1661-1676 között Tobolszkban töltött 155 Uo. 64. 156 Uo. 115. 157 Uo. 116. 158 Juraj Krizanic (1618-1683) horvát szerzetes tudós és misszionárius, a katolikus és ortodox egyház uniójának, a szláv népek egységének elkötelezett propagátora. Eszméinek népszerűsítése érdekében előbb Ukrajnába (1659), majd Oroszországba utazott (1660). Tobolszki száműzetése alatt
