Századok – 2002

Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57

66 MOLNÁR MÁTÉ I BIRODALOM Az integráció a hatalmi koncentráció foka szerint FEDERÁCIÓ ANARCHIA szövetségi állam konfederáció —X a X-X— 50% -o 100% 0% A fenti ábra tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy az integráció tagjai (államai) milyen mértékben tartják fenn autonómiájukat, mennyire önkéntesen csatlakoznak a nagyobb egységhez, illetve mennyire rendelődnek annak alá és veszítik el saját autonóm létüket. A két végletet természetesen a birodalom és az anarchia jelentik. Az előbbiben az államok elveszítik önállóságukat, teljesen alárendelődnek a birodalmi centrum(ország) érdekeinek, amelyhez a katonai erő láncolja őket. Az anarchista teoretikusok elveinek megfelelően az anarchista integráció kiküszöbölné a politikai hatalmat a társadalmak életéből, és a kormányzat csak önkormányzat (autonómia) formájában létezne. A teljes elnyomás és a népek teljes szabadsága között azonban számos elméleti — és természetesen gyakorlati — átmenet létezhet, amelyek a szövetségi (federatív) rendszer változatainak tekinthetők. A hatalmi koncentráció „gyengesége", tehát az anarchista véglet felől elmozdulva a konfederáció fogalmát érdemes elsőként elkülönítenünk. Bár számos európai nyelvben ez a szó azonos jelentésű a federáció kifejezéssel, a politikai gondolkodásban általában felfedezhető tartalmi különbség kettejük között. A konfederációt többnyire lazább, a csatlakozó államok számára kevesebb kötöttséget, nagyobb autonómiát tartalmazó egységként tételezik fel. Ez az anarchista ideállal rokonítja, ugyanakkor azonban itt egyértelműen államszövetségről van szó, nem egyszerűen autonóm önkormányzatok és (al)federációk szövetségéről. Mindez a tagállamokon belül magas fokú hatalmi koncentrációt jelenthet, bár az integratív egységben ez nem jelenik meg közvetlenül. A birodalmi és az anarchista „végpontok" között félúton helyezhető el a federáció (államszövetség). Ez a konfederációnál kötöttebb, a szövetségi államnál lazább integrációs típus. A federációt a kiegyensúlyozottság jellemzi a hatalmi alávetettség és a politikai szabadság ellentétei között (Proudhon kifejezéseivel szólva: a Tekintély és a Szabadság között teremt egyensúlyt). A federatív rendszer Európája még az államok önállóságának fenntartását jelenti, de már megjelennek az „összállamiság"-ot mutató intézmények is, és a „közös ügyek" száma is kiterjedtebb. Számos kérdésben az államok a szövetségi vezetésnek rendelődnek alá. A hatalmi koncentráció erősödésének irányába haladva a birodalom előtti utolsó „állomás" a szövetségi állam. Itt a legteljesebb (az eddig tárgyaltakat tekintve) a tagállamok autonómiájának térvesztése. Az önálló államok ebben az európai integrációban is fennmaradnak, szuverenitásuk számos eleme azonban már csak formalitás. Ebben az egységben az európai állam teljes törvényhozói, kormányzati és igazságszolgáltatási intézményrendszert épít ki, minden országra kötelező érvényű döntéseket hoz. A. birodalommal ellentétben azonban az integratív szervek politikáját az összeurópai érdekek szabják meg, s a döntések meghozatalában minden tagállam képviseltetve van, tehát teret kap a saját érdekei