Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 647 tatok a „Rövid leírás a szibériai földről"6 5 , míg mások a „Rumjancev-évkönyv"66 sorait vélik közelebb állónak a „korai tobolszki évkönyv" feltételezett szövegéhez. Szibéria meghódításának koncepciója szempontjából mindkét elbeszélés a szabad kozákoknak tulajdonítja a rajtaütés ötletét.6 7 Jermak csapata azért kelt át az Urálon, mert a cár katonai alakulatokat vezényelt ki a Volga-vidék megtisztítására. Feltételezések szerint a „korai tobolszki évkönyv" szerzője elsősorban a veteránok visszaemlékezéseire támaszkodott, amikor elkészítette a hadjárat krónikáját. Az ,,Uj évkönyv" (Novij letopiszec) Moszkvában, Filaret pátriárka környezetében született. A IV Iván halála és Mihail Fjodorovics uralkodása között eltelt csaknem fél évszázad eseményeit taglalja dinasztikus nézőpontból. Ideológiai vezérfonala az autokratikus berendezkedés felsőbbrendűségének hirdetése, illetve annak bizonyítása, hogy a Romanovok trónutódlása legitim.68 A krónikát Szibéria elfoglalásának története nyitja: „A cári fővárostól, Moszkvától keleti irányban van egy ország, amit Szibériának mondanak. Abban élt a böszörmény Kucsjum cár... a pogányok idolok előtt hajlongtak... hitet és törvényt nem ismertek... Innen kezdem hát elbeszélni miként adta az Űr [Szibériátl a Moszkvai cárság kezére. A Dontól nem messze van egy folyó, melyet Volgának hívnak. Kozákok laktak rajta és sokat fosztogattak... Iván cár látva rablásaikat és gonosz engedetlenségüket, rájuk küldte vajdáit, és megparancsolta, hogy fogják el őket és akasszák föl. Sokakat elfogtak és kivégeztek, 65 Alekszandr Andrejev, Nagyezsda Dvoreckaja, és Ruszlán Szkrinnyikov véleménye szerint a hipotetikus „korai tobolszki évkönyv" (Kratkoje opiszanyije о Szibirsztyej zemli) két kései keletkezésű szövegben őrződött meg. Az egyik az 1680-as évek végéről származik és „Jeszipov-évkönyv a Golovin-féle másolatból" elnevezés alatt megjelent a „Szibériai évkönyvek" c. kötetben (Szibirszkija letopiszi. 307-311. o.). A másik, az ún. „Schlözer-féle szerkesztmény" (1730) az Oroszországi Tudományos Akadémia szentpétervári könyvtárának kézirattárában található. In: Anderejev A. /.: Ocserki. Vip. 1. 211.; Dvoreckaja N. A.: Arheograficseszkij obzor szpiszkov povesztyej о pohogye Jermaka. 478., 482.; Szkrinnyikov R. G.: Szibirszkaja ekszpegyicija Jermaka. 13. 66 Szövegközlés: Szibirszkija letopiszi. 261-270. és PSZRL. t. 36. cs. 1. 32-41.; Jelena Gyergacsova-Szkop, illetve Alekszandr Lavrentyjev a „Rumjancev-évkönyvet" véli olyan szerkesztménynek, amely a legteljesebben megőrizte a „korai tobolszki évkönyv" szövegét. In: Gyergacsova-Szkop Je. /.: Iz isztorii lityeraturi Urala i Szibiri. 124.; Lavrentyjev A. V.: i. m. 119.; PSZRL. t. 36. cs. 1. 4.; Ellentétes véleményt fogalmazott meg Jelena Romodanovszkaja. A „Rumjancev-évkönyv" szerinte a „Jeszipov-évkönyv" rövidített változata. Azzal a céllal készült, hogy beillesszék egy összorosz tematikájú gyűjteményes évkönyvbe. In: Romodanovszkaja Je. К.: Letopisznie isztocsnyiki о pohogye Jermaka. 24. o.; A „B-típusú Rumjancev-évkönyv" szövege megegyezik az 1652-es pátriárkái gyűjteményes évkönyv (Szvod 1652 goda) szibériai vonatkozású részeivel. In: (Lavrentyjev A. V.\ i. m. 119.; PSZRL. t. 36. cs. 1. 5. 67 A „Rövid leírás a szibériai földről" c. műben olvasható sorok („mások pedig szétfutottak a Volgán fól mint a farkasok. Közülük Makszim Sztroganov hívására elmenekült 600 ember") megegyeznek az „Új évkönyv" vonatkozó részletével. In: Szibirszkija letopiszi. 308., PSZRL. t. XIV 33. A „Jeszipov-évkönyv", mely szintén a „korai tobolszki évkönyvre" támaszkodva készült, 540 főben adja meg a Jermak-kozákok létszámát. In: PSZRL. t. 36. cs. 1. 50. Ugyanezt a nagyságrendet ismeri a „Rumjancev-évkönyv" is. In: Uo. 32. Makszim Sztroganov neve nem szerepel sem a „Jeszipov-", sem a „Rumjancev-évkönyvben". A „Rumjancev-évkönyv" szerzőjének megjegyzése („mások azt írják", hogy a kozákokat „elhívták" a Volgáról) az „Új évkönyvre" és a „Sztroganov-évkönyvre" utal. (Uo. 32.) A fentiekből következően a „Rövid leírás a szibériai földről", illetve a „Rumjancevévkönyben" található sorok a Sztroganovok szerepvállalásáról nem tekinthetőek a „korai tobolszki évkönyv" rekonstruált részletének - Sz. S. 68 Cserepnyin L. V.: „Szmuta" i isztoriografija XVII veka. (Iz isztorii drevnyerusszkovo letopiszanyija). In: Isztoricseszkije zapiszki. t. 14. Moszkva, 1945. 83-85.
