Századok – 2002

Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637

Szili Sándor SZIBÉRIA MEGHÓDÍTÁSÁNAK KONCEPCIÓI A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN (16. SZ. VÉGE - 18. SZ. ELSŐ NEGYEDE) A Pecsora folyó és az Eszak-Urál között fekvő (európai) terület a 11. században vált ismertté a novgorodiak előtt, amikor kereskedelmi kapcsolatba kerültek a komi-zürjénekkel.1

Ez utóbbiak , jogra"-nak hívták a szomszédos vogulokat (manysikat). A manysi és hanti etnika csoportok északi szállásterülete emiatt kapta a „Jugra" (Ugorföld) elnevezést a novgorodi forrásokban.2

A 13. századi oklevelek Jugrát már a városállam távoli birtokaként tartották számon.3 A „Szibéria" szó első megjelenése az orosz nyelvben a 15. századból fennmaradt kódexekhez kötődik. A novgorodi „Szofijszkaja I" évkönyv4

(15. sz. közepe - második fele), illetve az 1472-es5

és az 1480-as6

moszkvai nagyfejedelmi gyűjteményes évkönyv (letopisznij szvod) bejegyzése szerint „Sadibek... meggyilkolta Tahtamis cárt szibériai földön". A világ teremtésétől számított 6914-es (1406) esztendő telén bekövetkezett véres esemény az Urál ázsiai oldalán, a dezintegrálódó Aranyhorda északkeleti peremvidékén történt. A leszámolást a tatár vezérek közötti rivalizálás szülte. Egyes feltételezések — az utókor számára önálló nyelvemlékként elveszett — 1418-as moszkvai metropolitai gyűjteményes évkönyvet tartják ősforrásnak.7 Szibéria másodszori említése Fjodor Kurbszkij herceg 1483-as „Jugrába" vezetett büntető expedíciója alkalmából került az orosz évkönyvekbe. III. Iván moszkvai nagyfejedelem hadvezérei az Urálon átkelve előbb a pelimi manysik székhelyét dúlták föl, majd a Tavda folyó mentén a Tobolig leereszkedve „szibériai földön" keresztül hatoltak be az Ob vidékére.8 A hadjárat véget vetett a permi határszél elleni manysi támadásoknak, sőt adófizetésre kényszerítette a vogul territoriális csoportok több vezetőjét. Az 1499-1500 telén indított űjabb fegyveres expedíció sikere nyomán III. Iván fölvette címei közé a „kondai és obdori fejedelem" („knyaz Kondinszkij i Obdorszkij") titulust.9 1 Lavrentyjevszkaja letopisz. In: PSZRL. t. I. Moszkva, 1962. 4., 234-235., 445. 2 Zserebcov L. Ny.: Isztoriko-kulturnie vzaimootnosenyija komi sz szoszednyimi narodami. Moszkva, 1982. 177. 3 Gramoti Velikovo Novgoroda i Pszkova. Moszkva - Leningrád, 1949. 9., 11., 12. 4 PSZRL. t. V Szankt-Petyerburg, 1851. 256. 5 PSZRL. t. 27. Moszkva - Leningrád, 1962. 94. 6 Russzkije letopiszi. t. 8. Moszkovszkij letopisznij szvod konca XV veka. Rjazany, 2000. 321. 7 Limonov Ju. A.: Pervoje upominanyije о Szibiri v russzkih isztocsnyikah. In: Izv. SZO AN SZSZSZR. Szerija obscsesztvennih nauk. 1967/1. Vipuszk 1. 115-116. 8 Usztyjuzsszkij letopisznij szvod. Moszkva - Leningrád, 1950. 94. 9 Preobrazsenszkij A. A.: Ural i Zapadnaja Szibir v koncé XVI - nacsale XVTII veka. Moszkva, 1972. 45.