Századok – 2002
Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57
62 MOLNÁR MÁTÉ I szintek között is (tehát például egy nemzeti federáció és az európai federáció kapcsolatában). A birodalmi és az anarchista modelleket összevetve kitűnik, hogy mindkettőben vertikális jellegű hierarchia alakul ki. Ugyancsak megállapítható, hogy a részek és az egész belső struktúrája mindkettőben megegyezik egymással. A különbségek azonban sokkal lényegesebbek: egyrészt megállapítható, hogy az anarchista modellben a vertikalitás mélysége sokkal kisebb és kevésbé hierarchizált belsőleg, mint a birodalmi entitás; másrészt nyilvánvaló, hogy a részfederációkban és az európai federáció egészében nincsenek a társadalomtól elkülönült, felette álló, rajta uralkodó hatalmi centrumok, csak képlékeny, ideiglenes megbízással működő információs, koordinációs központok. A „tiszta" anarchista modellben tehát megszűnne az embereknek emberek feletti — hagyományos értelemben vett — hatalma. A harmadik tényező az, hogy az anarchista integrációt az alulról felfelé és oldalirányba ható (horizontális) kohéziós erők, érdekviszonyok tartanák egységben. A felülről jövő kényszer helyett a be- és kilépés teljes szabadsága uralkodna benne. 1.3. Proudhon Európája: a federációk federációja „A huszadik század meg fogja nyitni a federációk korát, máskülönben az emberiség újra fog kezdeni egy ezeréves tisztítótüzet. Az igazán megoldandó probléma valójában nem politikai, hanem gazdasági jellegű."6 Pierre-Joseph Proudhon (1809-1865) — az „anarchizmus atyja", ahogyan Bakunyin nevezte el őt — 1863-ban megjelent „A federatív elvről" (Du principe fédératif) című munkájában található ez a jóslat, mely szerint tehát az európai népek gazdasági problémáit egy európai federáció lesz képes megoldani. Proudhonnak a federalizmussal kapcsolatos eszméi az anarchista teoretikusok között is mindenképpen a legfontosabbnak számítanak, hatása azonban meszsze túlnőtt az anarchizmus keretein. Proudhon federációról való nézetei szinte minden jelentős polgári politikai gondolkodóra és irányzatra hatottak, nemcsak a francia nyelvterületeken, hanem egész Európában. A 19. század közepéig — és hatásában még jóval később is — ő volt a federalista, autonomista politikai -társadalmi szerveződés legjelentősebb teoretikusa. A rendkívül komoly elméleti felkészültséggel rendelkező Proudhonra elsősorban francia gondolkodók hatottak. Ismerte IV Henrik és Sully tervezetét az európai keresztény köztársaságról, Saint-Pierre abbénak az örök békével kapcsolatos nézeteit, Montesquieu, Rousseau, Saint-Simon és Comte elképzeléseit az európai népek konfederációjáról.7 Áttekintése volt tehát csaknem az összes lényeges francia nyelvű munkáról, amelyek a témára vonatkoztak. Proudhon történetfllozóíiája szerint az emberiség történelmében két ellentétes politikai szervezőelv, a Tekintély és a Szabadság harca figyelhető meg, melyben a 19.században a Szabadság erőinek előretörése tapasztalható.8 E két ellen-6 Proudhon, Pierre-Joseph: Du Principe fédératif. Paris, 1959 (1863,) La Rivière: 355-356. 7 Puech, J.-L. Ruyssen, Th.: Le fédéralisme dans l'oeuvre de Proudhon. In: Proudhon, P-J.: Du principe fédératif: 62-68. 8 Proudhon: 315. és Gullo, Ruth: Die internationale Friedens - und Freiheitsliga 1867-1889. Ein Beitrag zur Geschichte der Friedensbewegung. Diplomarbeit, Universität Bern, é.n.: 41.
