Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
A „REBELLIS" RÁKÓCZI 607 illette.4 8 Kinek kellett Magyarország, ha azért egy erős birodalommal kellett megküzdeni? 3. Versenyfutás az életért Rákóczi a köszönőlevél megírása után hosszasan időzött Munkácson, majd elindult gyengélkedő felesége meglátogatására. Viszontagságos utazás után 1701. április 17-én érkezett meg a sárosi kastélyába — feleségét a körülményekhez képest jó egészségben találta —, úgy tervezte, csak pár napot tölt itt, aztán Szerencsre megy, hogy kihasználja a vadászatra alkalmas tavaszi napokat.4 9 Semmi gyanúsat nem észlelt: a kastélyban vendégeskedő császári tisztek látványa számára megszokott volt. Korábban ő édesgette magához őket, német jellegű udvarában gyakran megfordultak, otthonosan mozogtak a szomszédos helyőrségek tisztjei. Rákóczi a velük való érintkezést politikai okokból (hisz házasságkötése után Bécshez kívánt igazodni: az udvari körök jóindulatát és bizalmát akarta megnyerni) szükségesnek és hasznosnak tartotta, de tekintettel volt feleségére is, aki a németül és franciául beszélő tisztek társaságában szórakozást talált.5 0 Leült közéjük, kártyázással töltötte az estét. Játék közben kapta meg nővére levelét. Átfutotta a sorokat: Rákóczi Julianna arról értesült, hogy a Bécsből távozó Longuevalt Linzben letartóztatták és visszahozták; magyar főurak veszedelmes írásait találták meg nála, melyek közül — látva a veszélyt — egyet lenyelt. A hírt háborgó lélekkel, de rezzenéstelen arccal fogadta. A császári tisztek nem vettek észre semmit. Aztán amint lehetett, abbahagyta a kártyázást, félrevonult, s megpróbálta áttekinteni helyzetét. Az ösztöne azt súgta, meneküljön a szomszédos Lengyelországba. De erről letett: nem volt elég készpénze. A lenyelt levélről szóló hírből arra következtetett, hogy Longueval hűséges hozzá. Reménykedett, hátha sikerül eltussolni az ügyet. Nővére levele kerülő úton érkezett meg, a küldönc először Munkácsra ment — tehát a letartóztatás óta már sok idő eltelt... Végül úgy döntött, marad. A vendégek elmentek, lefeküdt várandós felesége mellé — és nyugalmat színlelt. Éjjel két óra tájban szokatlan zajra riadt fel. A hang mintha a hálószobához vezető szobákból jött volna! Feszülten figyelt. Meghallotta vadászkutyája ugatását, ajtó nyikordult. Felesége felsikoltott, majd a komornáját hívta. Rákóczi már épp felkelni készült, amikor egy erős ütéstől kinyílt az ágyhoz közeli ajtó, és két ismerős Salm-ezredbeli kapitány — báró Rosenbach és Ginter —jelent meg égő mécsessel és felhúzott kakasú pisztollyal. Katonák vették körül az ágyat. Rákóczit a tisztek a császár nevében fogolynak nyilvánították.51 A meglepetésből ocsúdva Rákóczi előbb méltatlankodó feleségét csitítgatta, majd ártatlanságot és lelki nyugalmat színlelve a császár akaratát tudakolta. Mint megtudta, a tisztek arra kaptak parancsot, hogy Eperjesre kísérjék. Udvari emberei segítségével felöltözött, befogatott a hintóba. Már kezdett derengeni, amikor elindultak. A tisztek ellenkezése dacára Rákóczit felesége is elkísérte Eperjesre, majd onnan még aznap (április 18.) postakocsin Bécsbe utazott, hogy lépéseket 48 1687. évi 2. és 3. törvénycikk. 49 Rákóczi: Vallomások, 128-129., Lukinich, 1935. 38. 50 Lukinich, 1935. 12., 21. 51 Rákóczi: Vallomások, 129-131., Lukinich, 1935. 38-39.
