Századok – 2002

Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SZÖVETSÉGI TERVEZETEI 59 annak lerombolását, megsemmisítését tűzte ki célul. A centralizált birodalmi hatalom mellett a nemzetállamok létének szükségességét is tagadta és a 19. század közepe táján, a nemzetállamok megerősödésének (az olasz és a német egység kialakulásának) időszakában ezen politikai keretek egyik legkövetkezetesebb ellenfelének bizonyult. A nemzetállamok helyett azoknál jóval kisebb entitásokat képzelt el az európai népek federációja és az egész emberiséget átfogó univerzális federáció alapegységének. A centralizált birodalmi struktúra helyett Bakunyin szerint az európai és univerzális federációnak decentralizált egységet kell alkotnia, megtartva az azt képező társadalmi entitások autonómiáját. Nézete szerint kora (1867-ben fejtette ki ezt az álláspontját) túlzott jelentőséget tulajdonít a nacionalizmusnak és a nemzetállamoknak, pedig azoknál jóval kisebb egységekből kellene az európai federációt létrehozni. Ennek szükségességét azzal is indokolta, hogy az adott politikai erőviszonyok mellett lehetetlen volna olyan európai egységet megalkotni, amelyben hatalmas centralizált államok és kis fejedelemségek szövetkeznének egymással. Nem lehetne a federációban egyenlő félként kezelni olyan államokat, mint Franciaország és a Badeni Nagyhercegség, vagy Oroszország és Moldávia. Nyilvánvaló volt számára, hogy valóban szabad federációt csak méreteiben homogénebb, kisebb különbségekkel rendelkező egységek alakíthatnak ki.1 A létező államok közül Bakunyin az Amerikai Egyesült Államok és Svájc példáját tartotta követendőnek, legalábbis a federáció szervezési elveit illetően. A vertikálisan és területileg egyre bővülő federációk rendszerét elsősorban a kölcsönös gazdasági előnyök és együttműködés szempontjából tartotta szükségesnek. Hosszabb időtávra tekintve az összes kontinens univerzális federációja megvalósítását vélte előnyösnek, amely a gazdasági szükségletek és érdekek alapján szerveződhetne meg.2

Rendkívül lényeges elvnek tartotta, hogy a belépés a nagyobb federációba teljesen szabadon történjék, és minden egységnek meglegyen a joga a kilépésre, az elszakadásra (szecesszió) is3

(talán éppen az amerikai szecessziós polgárháború tanulságaképpen hangsúlyozta ki ezt a tényezőt). Bakunyin az univerzális integráció kialakulását (a birodalmi szerveződés ellenpólusaként) hosszabb folyamatként képzelte el, amelyben az egységbe szerveződés decentralizált módon megy végbe: a kisebb egységek felől a nagyobbak felé, az alsóbbakból a felsőbb szerveződések irányába, a perifériáktól a centrum felé haladva. A kisebb egységek mindig fenntartanák autonómiájukat a nagyobbak keretein belül. Elméletében összesen hat szerveződési fokozat különböztethető meg: az első a termelői asszociáció (kollektíva, közösség), a második a kommunális önigazgatási egység (falu, város), a harmadik a tartományi, negyedik a nemzet, ötödik az európai, végül hatodik az univerzális emberi federáció.4 Bakunyin szerint az emberiség egyértelműen a nagyobb integráció kialakítása felé halad, ennek útja azonban nem lehet a birodalmi egységesülés, amelyben a legerősebb országok uralmuk alá vetik a gyengébbeket. Az emberiség egységes 1 Annales du Congrès de Genève 1867. Genève, 1868, Vérésoff et Garrigues: 186-191. 2 Molnár Máté: Bakunyin anarchizmusa. Kandidátusi értekezés. Bp.,1990.: 263. 3 U.o. és Annales: 186-191. 4 Molnár: 263. és Van der Linden, WH.: The International Peace Movement 1815-1874. Amsterdam, 1987, Tilleul Publications: 785.