Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
A KIVÁNDOROLT MAGYARSÁG ANYAORSZÁGI TÁMOGATÁSA. 5 sebb módon számolt az elhibázott honossági törvény7 értelmében tíz év távollét után állampolgárságukat elvesztett magyarokkal is. A székely bozgornak a román gyakorlat szerint amúgy sem volt komoly kilátása az állampolgárság megszerzésére, esetükben tehát attól sem kellett tartani, hogy felkarolásuk ürügyet szolgáltat a reciprocitás-elv felemlegetésére. A sok tekintetben kérdéses külügyi támogatás mellett egy a belső jogrendet és szokásokat jól ismerő szervezet közvetítésére is szükség mutatkozott, ezért felmelegítették a romániai katolikus egyházzal már korábban kialakított kapcsolatokat. A miniszterelnökség várakozása az volt, hogy az „áttétel" közbeiktatásával a romániai magyarság segélyezése „kifelé merőben társadalmi támogatás jellegét öltené", s így politikai szándékaira kisebb eséllyel derülhet fény.8 Hosszas tárgyalások után csakugyan megállapodásra jutottak Hornstein Xavér bukaresti katolikus érsekkel, aki magas életjáradék és a katolikus intézmények rendszeres segélyezése fejében ígéretet tett magyarul tudó papok és tanítók alkalmazására.9 A romániai magyarság zömét jelentő katolikusság ügyeinek operatív intézését viszont a nagy múltú és tapintatos Szent László Társulatra bízták, amely Várady L. Árpád VKM osztálytanácsos révén szoros kormánykapcsolatokkal is rendelkezett. A Társulat szolgálatainak igénybe vételével ugyancsak az akció társadalmi jellegének látszatát igyekeztek erősíteni.1 0 A Szent László Társulat élén ekkor Szmrecsányi Pál szepesi püspök állt, aki értesülve az akció tervéről, készséges együttműködést ajánlott. Jelezte, hogy a bukaresti érseket, és több magyar kolónia papját, tanítóját régtől támogatják. A segélyezettek között szerepelt a ploie§ti katolikus iskola és tanítója is.11 A támogatás rendszerének kidolgozása előtt múlhatatlanul szükséges volt a megbízhatatlan statisztikai adatok korrigálása, hiszen a támogatás helyszíneiről, módjáról és mértékéről másképpen dönteni sem lehetett. Az ismételt adatgyűjtést a Hétfalusi Székely Társaság, a romániai református egyházmegye esperese és a galati konzulátus kezdte meg.1 2 A felekezeti összeírásnak palástolt, de a vagyoni helyzetre is kiterjedő összeírás — pontos instrukciók hiányában — első kísérletre igen ellentmondásos eredményt hozott.1 3 Végül az 1899-es román népszámlálás hivatalos eredményéhez képest (47.948 magyar1 4 ) — a várakozásoknak megfelelően — csaknem húszezerrel több magyart írtak össze a magyar ajkú csángókon kívül.1 5 7 Az 1879. évi L. tc. 31. §-áról van szó. 8 MOL К 26 ME 548. es. 3153. 1901 XXXI. t. 811. asz. 9 Dessewffy Sándor, csanádi püspök 1901. jül. 31-i levele Széli Kálmán miniszterelnökhöz. -MOL К 26 ME 548. es. 3102. 1901 XXXI. t. 811. asz. 10 MOL К 26 ME 548. es. 3153. 1901 XXXI. t. 811. asz. 11 A segélyek — évi 500 korona és eseti segélyek erejéig — Ploie§ti, valamint Bukarest, Bráila, Turnu-Severin, és Craiova katolikus papjait és egyes tanítóit érintették. - MOL К 26 ME 548. es. 4196. 1901 XXXI. t. 811. asz. 12 Az idegenbe vándorolt magyar honosok nemzeti gondozása: Románia, A. Az egész akciót érdeklő kérdések (Az 1902. évben történtek és az 1903. évben teendők) Bp. 1902. A továbbiakban: Románia - 1902. - MOL К 26 ME 548. es. 4644. 1902 XXII. t. 672. asz. 13 Főként az állampolgárságukat elvesztett „hazátlanok" beszámítása okozott zavarokat. -MOL К 26 ME 604. es. 1701. 1904 XVIII. t. 144. asz. 14 Románia - 1902. - MOL К 26 ME 548. es. 4644. 1902 XXII. t. 672. asz. 15 Még egy 1902-es — csak származási országot és vallást (nemzetiséget nem) vizsgáló — román statisztika szerint is 65.800 magyar élt a Román Királyságban. - MOL К 26 ME 945. es. 4301. 1912 XV t.
