Századok – 2002

Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547

AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 573 A szepességi városok, mint a lengyel királyhoz tartozó enklávék helyzete valóban kényes pontja volt az 1671 után kezdődő felvidéki erőszakos ellenrefor­mációnak, mert itt, ezekben az evangélikus lakosságú városokban a magyar ki­rálynak nem volt joghatósága. Éppen ezért e területről sok levelet olvashatott Urbano Cerri, a Propaganda titkára, aki ezek után ezt a Magyar Királyságtól politikailag különálló vidéket a török hódoltság részeként tárgyalta. Ingoli és Cerri képe tehát gyökeresen eltért a magyarországi török hódolt­ságról: Míg Ingoli, fő forrása, Pázmány Péter esztergomi érsek feljegyzése nyomán, a hódoltságot a század elején még a királyi Magyarország megszállt részének te­kintette, addig majd fél évszázaddal később Urbano Cerri számára ez a terület egy, a „császári Magyarországtól" teljesen különálló tartomány. Nem tért el azonban Ingoli és Cerri véleménye Horvátországot illetően. In­goli, láttuk, Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát Magyarországtól külön ré­gióként kezelte. Az elveszett jelentés adatai Temesvárról Cerri a leírásában, miután Moszkóviáről és a krími tatárokról írt, a délszláv vidékekről is beszámolt: „Az antik szerzők szerint az országok egy hatalmas ka­réjára terjed ki Illyricum: Magyarországot, Erdélyt, Havasalföldet, Moldáviát, Boszniát, Bulgáriát, Albániát, Dalmáciát és még sok más tartományt fog össze." Ezeket az országokat Cerri egymás után tárgyalta: mint láttuk, a török megszállta Magyarországot, majd Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát, majd Boszniát (szerinte itt található mind közül a leggazdagabb, de egyben a legfegyelmezetlenebb feren­ces rendtartomány). Külön szólt a Santa Saba, azaz Szent Száva országának ne­vezett Hercegovináról, majd Bulgáriáról, ahol kiemelte a Bulgáriából a dél-ma­gyarországi misszióba jött bulgár ferences hittérítők szerepét. Ezután írt Tráki­áról, Szerbiáról, Albániáról, az ettől különállónak tekintett, Albániával határos Cimarra és Ocrida balkáni tartományokról, majd Dalmáciáról. „Dalmáciát és Hor­vátországot, amelyeket közönségesen Szlavóniának mondanak, különböző fejedel­mek uralják," írta, a szultán, Velence és a császár. A jelentésben azonban erről szólva csak a dalmáciai püspökségekről esett szó. így is teljesen egyértelmű azon­ban, hogy a Kongregáció titkára, akárcsak Ingoli az 1631. évi jelentésében, Hor­vátországot nem a királyi Magyarországgal és a Habsburg-birodalom többi tarto­mányával együtt, hanem a balkáni délszláv régió részeként kezelte. Urbano Cerri művének forrásait a Kongregációba az előző években a Pro­pagandába Erdélyből és Magyarországról befutó nagy jelentésekben találhatjuk meg. A pálosok munkájáról beszámoló sorai jól tükrözik a (sokáig Rómában mint a pálos rend kúriai prokurátora működő) Vanoviczi János misszionárius 1675. évi nagy jelentésének a tartalmát.9 0 A hódoltságról elsősorban Giovanni a Derventa belgrádi misszióspüspöki vikárius 1676. évi beszámolójára,91 Erdélyről szólva pedig Damokos Kázmér apostoli vikárius 1668-1670-ben keletkezett nagy jelen­téseire támaszkodott.9 2 Modesto a Roma korábbi erdélyi kusztosz és vizitátor 90 APF SOCG Vol. 462. Fol. 396-402/v. Kiadása: Relationes 202-208. 91 APF SOCG Vol. 458.. Fol. 250-258. Kiadása: Relationes 212-225. 92 Relationes 375-393.

Next

/
Thumbnails
Contents