Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 567 Ahogy Ingoli Moldva és Havasalföld esetében Andrea Bogoslavich konventuális ferences szerzetes jelentésére támaszkodott, úgy a Magyarországról írtaknak is elsősorban néhány, a Propaganda ekkor még csak alakuló levéltárából kikeresett összefoglaló jelentés volt a fő forrása. Egyik forrását Ingoli többször idézte is: Boszniáról és a töröknek alávetett illír tartományokról szólva gyakran hivatkozott az antivari érsek, Pietro Massarecchi jelentésére. Massarecchi, egy koszovoi albán világi pap, a szófiai püspök korábbi szerbiai vikáriusa, későbbi antivari érsek 1623-ben a Propaganda által kiküldött apostoli vizitátorként járta be a török uralom alatt élő Szerbiát, Bulgáriát, Boszniát és a magyar hódoltságot, amelynek azonban csak a déli pereméig jutott el.7 1 Massarecchi azután később, az éppen az ő jelentése nyomán kinevezett szendrői püspök, Alberto Rengjich halála után, 1631-től immár a montenegrói Antivari (Bar) érsekeként mint a belgrádi székhelyű szendrői püspökség apostoli vikáriusa irányította a hódoltság katolikusait egészen a haláláig, 1634-ig.72 A jelentése végén, Massarecchi egy belgrádi székhelyű misszióspüspök kinevezését javasolta, erre a tisztre Ingoli jó ismerőse (és egyben feltehetően egyik forrása), az említett Giovanni Marnavich Tomko horvát kanonok volt a jelöltje. Tomko helyett azonban a Kongregáció a Rómában ugyancsak jól ismert Alberto Rengjich raguzai ferencest nevezte ki, aki a lateráni székesegyház „illír", azaz horvát nyelvű gyóntatójaként szolgált, és aki feltehetően szintén ellátta információkkal Francesco Irigolit. Magyarországról írva Ingoli legfontosabb forrását az esztergomi érsek, Pázmány Péter nagy áttekintő beadványa jelenthette, ennek gondolatai tükröződnek vissza Ingoli soraiban. Ez a nem sokkal a Hitteijesztés Szent Kongregációja megalapítása után, 1622. június 20-án kelt igen fontos memorandum eddig csak másolataiban volt ismert, elveszettnek hitt eredetijét a Propaganda levéltárában egy elkeveredett, térben és időben egyaránt rosszul besorolt kötetben sikerül megtalálnom.7 3 szerzetes levele 1630-ból) Történelmi Szemle 1997. 119-131. Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. I. Bp. 1938. 211-214. 71 APF Visite e Collegi Vol. 1. Fol. 66-82. Kiadásai: Krunoslav Draganouic: Izvjesce apostolskog vizitatora Petra Masarechija о prilikama katol. naroda u Bugarskoj, Srbij, Srijemu, Slavoniji i Bosni g. 1623 i 1624. Starine (Zagreb) 1938. 1-48. és Marko Jacou: Spisi Kongregacije za Propagandu Vere u Rimu о Srbima 1622-1644. Beograd 1986. 12-21. (Én az eredetit használtam.) Vö. Daniel Farlatus: Illyricum Sacrum. VII. Venetiis 1817. 123., Relationes 5-16. Molnár Antal: Pietro Massarecchi antivari érsek és szendrői apostoli adminisztrátor egyházlátogatási jelentése a hódolt Dél-Magyarországról (1633). Fons 1995. 175-220. Tóth István György. Egy albán érsek a magyarországi török hódoltságban. Pietro Massarecchi belgrádi apostoli adminisztrátor levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához. In: Borsa Iván Emlékkönyv. Szerk. Csukovits Enikő. Budapest 1998. 245-282. Uő: A forgotten weapon of the Trento Reform: the apostolic visitation. In: Religious Ceremonials and Images. Ed. José Pedro Paiva. Coimbra 2002. 199-220. 72 APF Visite e Collegi Vol. 1. Fol. 66-82. 73 APF SC Dalmazia Miscellanea Vol. 3. Fol. 131-133. Az SC Dalmazia Miscellanea Vol. 3. kötet a Kongregáció levéltárosának figyelmetlensége miatt még a 17. század folyamán elkeveredett. A kötet a Kongregáció megalapítása, az 1622 utáni évekből tartalmaz Magyarországra és Boszniára vonatkozó leveleket, belső, kézzel írt címlapja is erre utal: „Ungheria, Bosnia. Tomus I." A kötetet a Kongregációban szokásos módon bőrbe kötötték, és ekkor, az íráskép alapján még a 17. század derekán, nyilvánvaló tévedésből, ez került a kötet gerincére: Relationi del 1643., majd a kötetet még egyszer, nemcsak időben, de térben is rosszul sorolták be, a dalmáciai vegyes iratok közé helyezték el - a levéltárost nyilván a boszniai levelek tévesztették meg. Az eredeti irat — bár több történész is kereste — eddig ismeretlen volt, de a másolatait már korábban kiadták: Archívum Romanum