Századok – 2002

Közlemények - Molnár Máté: Az európai integráció szövetségi tervezetei I/57

KÖZLEMÉNYEK Molnár Máté AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SZÖVETSÉGI TERVEZETEI I. A szabadság az uralom ellen: az anarchista ideál I. 1. A birodalmak árnyékában Amint a történeti fejlődés eddigi folyamatából kitűnik, nagyobb területek egységes politikai keretbe fogásának leggyakoribb és legkézenfekvőbb módja a hódítás, a birodalmi integráció létrehozása volt. Egy kontinentális méretű, európai egység kialakítása azonban a római birodalom felbomlása után többé egyszer sem sikerült. Kudarcot vallottak a dinasztikus, a vallási, a karizmatikus és az etnikai alapon történő integrációs kísérletek egyaránt. A történelem ugyanakkor a territoriális jellegű politikai integráció más típusát is létrehozta, nevezetesen a szövetségi alapon szerveződőt. Ennek leggyakoribb példája a városállamok közötti szövetségek kialakítása volt, amelyeket különféle tényezők (így például vallási, gazdasági, védelmi) motiváltak, s amelyek a szövetség tagállamai erejét és kiterjedését nagymértékben megnövelték. Megfigyelhető azonban két lényeges tendencia, amik az ilyen típusú integrációk korlátait jelzik: egyrészt a városi szövetségek többségének történetileg relatíve gyors felbomlása, másrészt azok birodalommá alakulása a legerősebb város (vagy városok) vezetésével. A történeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a városok, városállamok szövetségei alkalmatlanok nagyon nagy kiterjedésű (esetleg kontinentális jellegű) és tartósan fennmaradó politikai egységek létrehozására. A birodalmi jellegű egyesítési kísérletek árnyékában azonban meglehetősen korán megjelentek Európában azok a törekvések, amelyek a szövetségi alapokon szerveződő egységet képviselték, csak éppen a városállamoknál nagyobb kiterjedésű, nemzeti-etnikai bázison létrejött államokra alkalmazva a federatív elképzeléseket. Ezek a szövetségi jellegű elgondolások a birodalmi integráció politikai alternatíváiként jelentek meg Európában. Legtöbbször a birodalmi egyesítési törekvések kudarcai hívták létre őket, mint például Pierre Dubois 1306-os tervezetét a pápaság és a császárság európai politikai hegemóniáért folytatott hosszú, de mindkét részről végül is eredménytelen harca után, vagy Emeric Crucé 1623-as írását (Az új Kineász), amely a Habsburgok uralmi törekvéseinek véget vető harmincéves háború alatt keletkezett. Előfordult azonban az is, hogy az európai népek szövetségének alternatívája valamely megerősödő, más népek függetlenségére potenciális veszélyt jelentő új hatalom felemelkedéséhez kapcsolódott. A 19. század közepén így jelent meg az olasz és a német egységtörekvésekkel és azok várható politikai következményeivel