Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 555 is az 1677. évszámot viseli. Ezt a datálást fogadta el a pápaság legfontosabb történetírója, Ludwig von Pastor is, aki XI. Ince pápaságát tárgyalva beszámolt Cerri munkájáról is.27 Bemard Jacqueline, Franciaország misszióinak kutatója,28 azonban meggyőzően 1678 elejére datálta a kéziratot, mondván, hogy Dél-Ázsia miszszióiról szólva, Cerri a szövegben a jezsuitákról ír, és ekkor a Hitterjesztés Szent Kongregációja 1677 végén tartott ülésére céloz.2 9 Ezt a datálást, a kézirat 1677 végén-1678 legelején történt befejezését, megerősítik a Magyarországról írottak is, amelyekre természetesen az olasz, német vagy francia történészek nem figyelhettek fel. „Két éve a szent emlékű X. Kelemen" kinevezte a belgrádi püspökségre Mattia (itt tévesen: Matteo) Berniakovichot, írta Cerri. (Fu due anni sono dalia santa memoria di demente X provisto di questo vescovato Fra Matteo). X. Kelemen pápa 1675. december 20-án kelt brévéjével nevezte ki Berniakovichot belgrádi püspöknek,30 azaz a „két évvel későbbi" jelentés 1677 legvégén, vagy még inkább 1678 elején íródott. Damokos Kázmér erdélyi apostoli vikáriusról, a 17. századi erdélyi katolicizmus egyik kulcsfigurájáról pedig Cerri mint élő, bár nagyon beteg személyről emlékezett meg - valóban, Damokos Kázmér 1678. szeptember 5-én halt meg Csíksomlyón.3 1 Cerri írt arról is, hogy Damokos kérésére és a Kongregáció javaslatára XI. Ince pápa Kájoni János ferencest Damokos koadjutorává nevezte ki 1677. június 13-án.3 2 Mivel azonban az 1677. évszámot aligha véletlenül viseli a jelentés számos kézirata, én azt hiszem, hogy joggal tehetjük fel, hogy Cerri 1677 legvégén már elkészült a művével, de a következő év legelején még javítgatta a munkáját, hogy azután azt teljesen naprakészen terjessze be a pápának.3 3 Cerri jelentése igen kritikus volt az egyházzal szemben, ez is jelzi, — ami természetesen számunkra a forrásértékét rendkívül nagy mértékben megnöveli, — hogy nem a világnak szánt propagandairatot akart készíteni, hanem belső 27 Ludwig von Pastor: Geschichte der Paepste. Freiburg i. В. 1928-1930. XIV/2. 997-998. 28 Bernard Jacqueline: L'histoire de l'Église de France dans les archives de la SC „de Propaganda Fide". In: L'histoire des croyants, mémoire vivante des hommes. Mélanges Charles Molette. Abbeville 1989. 429—438. Uő: La Sacrée Congrégation de Propaganda Fide et le réveil de la conscience missionnaire en France au XVIIe siècle. In: Les réveils missionaires en France du moyen age à nos jours. Ed. Guy Dubosc et André Latreille. Paris-Lyon 1980. 107-121. 29 Bernard Jacqueline: L'organisation centrale de la propagation de la foi en 1678 d'après le rapport d'Urbano Cerri au pape Innocent XI. Neue Zeitschrift fur Missionswissenschaft ХХП. 1. (1966) 16-31. különösen 19. Jacqueline tanulmánya gyakorlatilag változatlan formában két másik folyóiratban is megjelent: Bernard Jacqueline: L'organisation centrale de la propagation de la foi en 1678 d'après le rapport d'Urbano Cerri au pape Innocent XI. Revue Historique de droit français et étranger. 4. XLIII. 1965. 464-481., illetve: Bernard Jacqueline: L'organisation centrale de la propagation de la foi en 1678 d'après le rapport d'Urbano Cerri au pape Innocent XI. Documents (Roma) 32. 1965. 232-240. 30 Miroslav Premrou: Serie dei vescovi romano-cattolici di Beograd. Archívum Franciscanum Historicum. 18. 1925. 56. 31 APF SOCG Vol. 471. Fol. 175. Modesto a Roma beszámolója Damokos Kázmér haláláról és a Kájoni kinevezése körüli bonyodalmakról. A Relationes 292. oldalán tévesen jelöltem meg 1677-et Damokos halála évének. 32 Karácsonyi János: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon. II. Bp. 1924. 247. 33 A kéziratokon szereplő cím természetesen nem feltétlenül Cerritől származik. Erre mi sem utal jobban, mint a Corsiniana könyvtár 283. Col. 40. F 30. jelzetű kötete, amely a „boldog emlékezetű" XI. Ince pápának átnyújtott beadványról szól, tehát csakis a pápa halála, 1689 után keletkezhetett: Relazione dello stato della Congregazione e missioni di Propaganda Fide fatta alla santa memoria di papa Innoceno Undecimo.
