Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 553 Santacrocét Lengyelországba, Montit pedig Nápolyba küldte nunciusként. Santacroce helyét egy másik monsignore, Lorenzo Corsi foglalta el.19 A Kongregáció a következő években gyakran fordult Santacrocéhez, mint varsói nunciushoz különböző missziókról információt kérve.2 0 1635. január 19-én azután ismét „első alkalommal" tüntették fel Santacroce nevét a jegyzőkönyvben, ezúttal azonban már azért, mert a pápa bíborosként a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagjává nevezte ki, és így vett részt „először" az ülésen.2 1 Mint korábbi varsói nunciust, VIII. Orbán a Kongregáción belül megalakított, a rutének kérdésével foglalkozó bizottságba (congregatio particularis) is kinevezte. Santacroce 1641-ben halt meg, 1642-ben a Kongregációban már a „boldog emlékű Santacroce bíboros helyére" kinevezett Giulio Savelli kardinálisról intézkedtek.2 2 Magyarország misszióinak felügyelete nem tartozott Santacroce szokásos feladatkörébe, de azért magyar ügyekkel is foglalkozott. 1639-ben pl. a Kongregációnak VIII. Orbán pápa jelenlétében tartott ülésén ő referált a felsőmagyarországi konventuális ferences miszszióprefektus, Giovanni Battista da Fiorentino részletes jelentéséről, talán azért is, mert ez a felvidéki, részint lengyel misszionáriusokból álló misszió szorosan kapcsolódott Lengyelországhoz.23 Igen valószínű, ha nem is bizonyítható, hogy mint a Kongregáció tagja Santacroce kardinális kérte el Ingoli kéziratát, (amelyet korábban Luigi Capponi bíboros, a Kongregáció viceprefektusa sem akart visszaadni Ingolinak). A kötet azután, mint a római kúria oly sok fontos irata, ez alkalommal is egy kardinális halála után a pápai levéltár helyett az illető bíboros családi archívumába került. Jelentés fél évszázad munkájáról Még érdekesebb a Hitterjesztés Szent Kongregációja munkájáról szóló következő jelentés, Urbano Cerri Propaganda-titkár átfogó beszámolójának kiadástörténete. Urbano Cerri prelátusi címmel már 1671-től a Kongregáció nem bíboros, szakértő tagja volt, majd 1672-től judex substitutus címmel vett részt a Propagandának a missziók ügyeiben ítélkező bíróságában. 1673-ban pedig, amíg a Kongregáció titkárává kinevezett portugáliai nuncius, Francesco Ravizza meg nem érkezett Rómába, pro-secretarius, helyettes titkári címmel Cerri irányította a Kongregáció munkáját. Ravizza 1673 novemberétől vette át a Propaganda irányítását, de alig másfél év után, 1675 májusában meghalt. Utóda még abban a hónapban Urbano Cerri lett, aki a Kongregáció 17. századi titkárai közül — Ingolit leszámítva — a legjobban a szívén viselte a Propaganda és a missziók sorsát. Alig négy évig volt azonban a Kongregáció titkára, mert 1679 nyarán váratlanul meghalt.24 19 APF Acta SC Vol. 4. Fol. 131., Fol. 146., 158., 170. 190. 200. 20 APF Acta SC Vol. 7. Fol. 17 /v. 21 APF Acta SC Vol. 10. Fol. 162. 22 APF Acta SC Vol. 35. Fol. 218/v. 23 Acta SC Vol. 13. Fol. 342. Cong. 259. coram Sanctissimo, 19. Augusti 1639. No. 35., Vó. APF SOCG Vol. 81. Fol. 267. + 270/v. 24 Josef Metzler: Die Kongregation in der zweiten Haelfte des 17. Jahrhunderts. In: Memoria rerum. 1/1. 262-264. Gaetano Moroni: Dizionario XVI. 258.
