Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 549 Ezek közül az átfogó jelentések közül az egyik, Francesco Ingolié, több évszázados lappangás után, most került elő: Fabio Tosi olasz történész fedezte fel egy római családi levéltárban, (pontosabban szólva azonosította a korábban is katalogizált kötetet Ingoli elveszettnek hitt munkájával), eddig tehát teljesen ismeretlen volt a kutatás számára.7 A másiknak, Urbano Cerri eredeti formájában szintén kiadatlan jelentésének Magyarországra vonatkozó eredeti szövegét, a legjobbnak tartott kéziratok változatait is közölve, olaszul, és magyar fordításban (legjobb tudomásom szerint elsőként), e tanulmány függelékében közlöm.8 A Hitterjesztés Szent Kongregációja a megalapítását követő évszázadban három alkalommal is készíttetett átfogó jelentést a világ misszióiról, a hittérítés helyzetéről a különböző országokban. Először 1630-3 l-ben Francesco Ingoli, a Kongregáció időrendben első (és egyben legfontosabb) titkára írt öt hosszú, levélformájú értekezést a világ misszióiról, egyet-egyet az akkor ismert összes (azaz négy) kontinensen folyó térítő munkáról, majd egyet magáról a Propaganda munkájáról. 55 évvel a Kongregáció megalapítása után, egy egészen más politikai és vallási helyzetben, 1677-78-ban a Kongregáció egy másik, Ingolihoz hasonlóan buzgó és felkészült titkára, Urbano Cerri XI. Ince pápának terjesztett elő egy nagy áttekintést a világ misszióiról. Végül Niccoló Forteguerri, aki azután negyedszázaddal később szintért a Kongregáció titkára lett, ekkor azonban még csak egy reményteljes fiatal, egy kitűnő kúriai kapcsolatokkal rendelkező, sikeres író volt, készített 1706-1709-ben egy újabb összefoglalót a világ misszióiról. Mindhárom jelentés további élete, kiadásának története igencsak kalandosan alakult. A Propaganda első titkára Az első nagy értekezés szerzője, Francesco Ingoli oroszlánszerepet játszott abban, hogy a Hitterjesztés Szent Kongregációja a római kúria egyik legfontosabb, legnagyobb befolyású szerve lett. Ingoli 1578-ban született Ravennában, a padovai egyetemen jogot tanult, majd a jogtudományt tanította. Mint szinte minden kúriai karrierben, Ingoliéban is kiemelkedő fontosságú volt az egyes bíborosokhoz és pápákhoz való személyes kapcsolat. A nagyműveltségű ravennai papra 1606-ban figyelt fel Bonifacio Gaetani bíboros, romagnai legátus, aki mellett ezután Ingoli az igen fontosnak számító uditore tisztségét kapta. Patrónusát követve Francesco Ingoli Rómába jött. Gaetani 1617-ben bekövetkezett halála után, szintén mint uditore, egy másik kardinális, Orazio Lancellotti szolgálatába állt, 1620-ban azonban Lancellotti is meghalt.9 Ingoli ekkor, igen nagy szerencséjére, a leendő pápában találta meg a következő patrónusát.1 0 Alessandro Ludovisi bíboros jól ismerte 7 Francesco Ingoli: Relazione delle quattro parti del mondo. Ed. Fabio Tosi. Roma 1999. (= Tosi: Ingoli) 8 Cerri jelentésének Moldvára vonatkozó részét kiadta: Moldvai csángó-magyar okmánytár. (1467-1706). Szerk.: Benda Kálmán. Összeállították: Benda Kálmán, Jászay Gabriella, Kenéz Győző, Tóth István György. Bp. 1989. I—II. 674-676. és I. Bianu: Vito Pilutio. Documente inedite din archivului Propagandei. Columnalui Traianu. IV 1883. 161-163. 9 Hierarchia Catholica medii et recentioris aevi. IV Ed. Patritius Gauchat. Monasterii 1935. 10. 12. 10 Josef Metzler: Francesco Ingoli, der erste Sekretaer der Kongregation (1578-1649). In: Memoria rerum 1/1. 197-243. Tosi: Ingoli XVII-XXX. és 293-329. Roberta Vicchi: I mille volti della missione. Francesco Ingoli da Ravenna al mondo. Ravenna 1999. 2-3. Nicola Kowalsky: II testamento di Monsignor Ingoli primo segretario della Sacra Congregazione „de Propaganda Fide". Neue Zeitschrift fúr Missionsgeschichte 19. 1963. 272-283. Enciclopedia cattolica, VI. Roma 1951. 2009-2010.
